- Meg kell tal�lnunk teh�t Voldemort valamennyi horcrux�t, miel�tt ellene t�r�nk. Neh�z �s f�raszt� k�zdelem �ll el�tt�nk. S f�lek Harry, a vesztes�g igen nagy lesz, mialatt mi a kutat�ssal lesz�nk elfoglalva – sz�lt Dumbledore, egy�tt �rz�n n�zve a lehajtott fejjel �l� Harry-t.

A Roxfort boszork�ny- �s var�zsl� k�pz� szakiskol�ra lassan r�telepedett az �j. Harry Potter �gy �rezte az �jszaka s�t�tj�vel egy�tt a rem�nytelens�g �rz�se is beleiv�dik sz�v�be.

Szomor�an emelte tekintet�t az �sz igazgat�ra. Rem�lte, a helyzet nem annyira kil�t�stalan, mint ahogy �rzi. Rem�lte Dumbledore mindj�rt mond valami b�ztat�t, valami rem�nytelit, amit�l �jra er�snek �rezheti mag�t.

Dumbledore, mintha csak l�tta volna a fi� fej�ben cik�z� k�ts�geket halkan �gy folytatta.

- B�znod kell magadban Harry. B�znod a saj�t er�dben, a saj�t lelked hatalm�ban. Hinned kell, hogy az �ldozatunk meghozza majd a v�rt dics�s�get.

- Tudom professzor, hogy mi a k�teless�gem. De … az, hogy gyilkoss� v�ljak… Voldemort gonosz. Egy �r�lt, aki t�n m�r nem is ember. De… akkor is… az volt.

Volt, hogy gy�l�ltem valakit tiszta sz�vb�l - jutott esz�be Bellatrix Lestrange �s Sirius hal�la - volt hogy valakinek a hal�l�t akartam – mondta szinte alig hallhat�an. – De m�gis, mikor lehet�s�gem lett volna r�, k�ptelen voltam megtenni. Egyszer�en k�ptelen.

Mi lesz professzor, ha egyszer elpusztul az �sszes horcrux, ha Voldemort haland�v� v�lik, �s �n ott leszek el�ttem az egyetlen es�llyel, hogy v�gezzek azzal a sz�rnyeteggel, �s m�gis megh�tr�lok? Mi lesz, ha k�ptelen leszek megtenni? Tudom, hogy sz�rnyeteg, de akkor is!

Ha nem teszem meg, minden ember �ldozata, aki az �let�t, az �ps�g�t adta a gy�zelem�rt hi�ba val� lesz! �s �n �gy �rzem, k�ptelen vagyok! Gyenge vagyok professzor - hangja szinte m�r csak suttog�s volt.

Kezei �k�lbeszorultak az elfojtott indulatt�l, a k�ts�gbees�st�l.

Dumbledore hosszan f�rk�szte az elgy�t�rt arcot. Nem tudja, hogyan magyar�zza el neki. V�g�l m�giscsak megsz�lalt.

- Nem vagy gyenge Harry. �pp ellenkez�leg. – Mikor a fi� ism�t r�pillantott folytatta. - Tudod, egyszer maga Griffend�l Godric is meg�lte ugyan azt, amit te.

Mikor � �s h�rom t�rsa megalap�tott�k az iskol�t, a vil�gban nem honolt b�ke. Az iskola r�szint azt a c�lt is szolg�lta, hogy mened�ket ny�jtson a gyerekeknek, akiket a v�szterhes id�kben, a harcol� sz�l�k nem mertek magukra hagyni, de maguk mellett sem.

Egy hatalmas m�gus t�rt akkor az emberekre, ak�rcsak most. Orsz�gokat ig�zott le �s vont hatalma al�. Kegyetlen volt �s v�rszomjas, s ak�rcsak Voldemort, megtal�lta a m�dj�t annak, hogy hossz� �letet �s �r�k fiatals�got biztos�tson mag�nak. Hatalma el�l nem volt menekv�s. C�ljai k�zt szerepelt, hogy lerombolja a britanniai m�gusvil�got, �l�k�n iskol�nk alap�t�ival, akik nem egyszer sikeresen sz�lltak szembe vele �s sz�ktett�k el el�le �ldozatait, vagy fogt�k el legjobb embereit. – Dumbledore sz�netet tartott, s k�zben el�var�zsolt egy �veg m�zbort �s k�t poharat. Egyiket Harry fel� ny�jtotta, t�lt�tt mindkett�j�knek.

- Griffend�l �s t�rsai irt�ztak a m�gus ocsm�ny tetteit�l, aki nem riadt vissza semmit�l, m�g az �rtatlanok lem�sz�rl�s�t�l sem, hogy el�rje c�lj�t. Terveik, hogy meg�ll�ts�k rendre kudarcot vallottak. A fennmaradt �r�sok szerint ez t�bbnyire vit�khoz vezetett els�sorban Malaz�r �s Godric k�z�tt. Malaz�r ugyanis nem osztotta Griffend�l abb�li v�lem�ny�t, hogy ha megk�s�reln�k meg�lni a gonoszt, ugyanolyanokk� v�ln�nak, mint �. Godric sok�ig kitartott v�lem�nye mellett. De az ellens�g er�sebbnek bizonyult, �gy v�g�l engedett Mardek�r �s akkor m�r a m�sik k�t alap�t� �s az emberek akarat�nak; hal�los tervet sz�ttek a gonosz ellen.

Harry egyre nagyobb �rdekl�d�ssel hallgatta a t�rt�netet, b�r nem igaz�n �rtette, miben seg�thet ez neki.

- V�g�l – folytatta az igazgat� – hi�ba val�nak bizonyult minden k�s�rlet�k. Hi�ba volt, hogy Griffend�l legy�zte saj�t elveit, s arra k�nyszer�lt, hogy embert �lj�n.

- De akkor… mi t�rt�nt? – sz�lt k�zbe Harry, aki egyre kev�sb� �rtette a t�rt�net l�nyeg�t.

- Godric v�lasz�t el� ker�lt. Sz�v�t el�nt�tte a k�ts�gbees�s, a f�lelem, a gyenges�g �rz�se, ak�r csak a ti�det most Harry. De Godric r�j�tt arra, hogy a vesztes�gb�l er�t kov�csolhat. R�j�tt, hogy az �ldozatokat soha nem hi�ba hozz�k, csak meg kell tal�lni benn�k, azt, ami megadja l�nyeg�ket. Er�t mer�tett f�jdalm�b�l, s �jult b�tors�ggal a sz�v�ben n�zett szembe �jra az ellens�ggel.

�s v�g�l, az utols� pillanatban megtal�lta a megold�st, s t�rsaival legy�zt�k ellenfel�ket.

- Hogyan? - k�rdezte Harry moh�n, rem�lve, hogy fegyvert kaphat, �tletet Voldemort ellen. De Dumbledore bocs�natk�r� kifejez�ssel n�zett r�, s szomork�san hozz�f�zte.

- Sajnos ez az a pont, ahol az igazs�got elfedi az id� hom�lya. Csup�n annyit tudunk, hogy a gonosz �r�kre elt�nt, s csak egy k�d�s mendemonda kering arr�l, hogy elpuszt�t�sa helyett, elvett�k a m�gus var�zserej�t.

- Elvett�k a var�zserej�t, de h�t ez lehets�ges? – sz�lt k�zbe d�bbenten Harry.

- Ez�rt is mondtam, hogy mind�ssze egy mes�r�l van sz�. Nem tudhatjuk mi t�rt�nt, hisz t�bb mint ezer �v telt el az �ta. Annyi bizonyos, hogy M�deia-t legy�zt�k, s hatalma megt�r�se ut�n sok�ig nem volt senki, aki �gy szolg�lta volna a s�t�ts�get, mint �.

- M�deia? Annyira ismer�sen hangzik ez a n�v. B�r gondolom m�giat�rt�netb�l volt r�la sz�…iz�. M�r �gy �rtem… biztosan - habogta Harry mikor r�j�tt, hogy el�gg� el�rulta mag�t, vagy legal�bbis a m�giat�rt�nethez val�, el�gg� passz�v viszony�t.

Dumbledore mindent tud�n n�zett r�, s apr� mosoly jelent meg sz�ja szeglet�ben.

- M�deia, ak�r csak Merlin olyan szem�lye a m�gia vil�g�nak, akir�l m�g a muglik is hallottak. Az �kori vil�g egyik legh�resebb legend�j�nak fontos szerepl�je. – Harry meredten n�zett r�, nem volt biztos benne, hogy j�l �rtette-e az igazgat� szavait.

- Akkor az a n� az alap�t�k idej�ben m�r t�bb mint ezer �ves volt? - k�rdezte d�bbenten. Az igazgat� csak b�lintott. – �, igen. M�deia egyike volt azon kev�s m�gusnak, akik m�g vissza tudt�k vezetni �seiket az istenekre, �gy az �let�k is sokkalta hosszabb volt, mint a mi�nk. Nyilv�n tudsz r�la, hogy mi, a modern id�k m�gusai is j�val tov�bb �l�nk, mint a var�zstalan emberek. Ennek oka, hogy a mind�nkben ott lak� �szt�n, mely a m�gia fel� h�z, a halhatatlan istenekt�l, mindannyiunk �seit�l ered. Persze az iskola alap�t�sakor m�r csak elv�tve akadt olyan m�gus, aki meg�lte ak�r csak a t�bb sz�z �ves kort is. M�deia kir�v� eset volt, s nem is v�letlen�l. Azon t�l, hogy �ll�t�lag egy�b eszk�z�ket is bevetett, hogy meglelje az �r�k �let titk�t saj�t maga sz�m�ra, ott volt m�g a nem mindennapi sz�rmaz�sa is, mely m�r �nmag�ban is hossz� �letet biztos�tott neki. M�deia egyik �se volt Nephel� istenn�, s �gy csal�dtagjai apai �gon mind �r�k�lt�k a var�zsl�s k�pess�g�t. M�deia az�rt t�nt ki rokonai k�z�l, mert az � anyja nem volt m�s, legal�bbis a legend�k szerint, mint Hekat�, a boszork�nys�g �si istens�ge, akit�l minden emberi var�zslat sz�rmazik. �gy azt hiszem m�r �rthet�, mi�rt is volt M�deia olyan hatalmas.

Harry leny�g�zve meredt az igazgat�ra. Hirtelen nem is �rtette, hogy tarthatja annyira sz�rnyen unalmasnak Binns professzor �r�it. Nem volt alkalma azonban tov�bb merengeni a k�rd�sen, mert ekkor kopog�s zavarta meg a besz�lget�ket.

- Szabad! - mondta Dumbledore, s az ajt�n bel�pett majdnem minden roxfortos di�k �s k�l�n�sen Harry leggy�l�ltebb tan�ra, az iskola b�jitalmestere: Perselus Piton.

A tan�r fekete �ti k�penyt viselt �s m�g a szok�sosn�l is s�padtabb volt az arca. Mikor megpillantotta Harry - t megtorpant �s az igazgat�ra n�zett.

- Igazgat� �r, Potter! - biccentett mogorv�n �s nem mozdult.

- Nos Harry, m�r el�g k�s� van �s m�g meg kell besz�ln�nk egy p�r dolgot Perselusszal. Majd legk�zelebb folytatjuk. J� �jt, Harry! – sz�lt csendesen az igazgat�, de k�zben m�r Piton gondterhelt arc�t f�rk�szte.

- �rtem professzor. J� �jt Uram! - azzal elindult az ajt� fel�, Pitonra r� sem heder�tve. Dumbledore tekintet�t nem ker�lte el az udvariatlans�g, de csak a fej�t cs�v�lta.

Harry k�ptelen volt megbocs�tani Pitonnak Sirius hal�l�t. K�nnyebb volt �t okolnia, mint elfogadnia, hogy keresztapja pontosan tudta mit tesz, s hogy senki nem felel�s a hal�l��rt. A tan�r ir�nt �rzett d�he valamelyest feledtette f�jdalm�t �s cs�kkentette saj�t em�szt� b�ntudat�t.

*

Miut�n Harry m�g�tt becsuk�dott az ajt�, az igazgat� hellyel k�n�lta a m�g mindig az ajt�ban �ll� b�jitaltan tan�rt.

- Igyon egy poh�r bort fiam, nagyon elgy�t�rtnek l�tszik – azzal egy p�lcaint�ssel el�var�zsolt egy harmadik poharat is, telet�lt�tte �s �tadta Pitonnak, aki kiv�telesen nem �hajtott ellenkezni.

Egy hajt�sra ki�r�tette pohar�t, majd az asztalra tette.

Az igazgat� csak f�rk�sz�n n�zte tan�r�t �sszet�masztott ujjai f�l�tt. Nem akarta siettetni. L�tszott rajta, hogy Voldemort ma sem volt t�l kegyes hozz�.

Piton lassan behunyta szem�t, majd �jra kinyitotta �s az igazgat�ra n�zett. Gy�l�lte, ha gyeng�nek l�tj�k, m�g ha az igazgat� is az. Rettenetesen f�radt volt, sz�ve szerint, r�gt�n a szob�j�ba ment volna, de a h�rek, amiket hozott nem t�rtek k�sleked�st.

- Att�l tartok igazgat� �r, hogy komoly gondjaink lesznek. A S�t�t Nagy�r a miniszt�riumi fiask�t k�vet�en iszony�an tombolt. De most hirtelen, mintha elv�gt�k volna, szinte vid�mnak t�nt, mint ahogy mondtam �nnek kor�bban. – Az igazgat� csak biccentett. – Sejtettem, hogy k�ze lehet a m�lt h�ten �rkezett idegenhez, aki egy l�d�nyi pergament hozott mag�val. Mostanra kider�lt, hogy val�ban �gy van. R�g�ta tudtuk, hogy k�sz�l valamire, amit nem oszt meg vel�nk, de ma �jjel �gy v�lte itt az ideje, hogy beavasson p�runkat, akikr�l �gy v�lte seg�ts�g�re lehet.

Igazgat� �r, �gy t�nik igaza volt. A nagy�r nyom�ra bukkant Pandora szelenc�j�nek.

A portr�alakok, akik most �beren hallgatt�k Piton jelent�s�t ijedten kezdtek suttogni.

- Az lehetetlen, hisz az csak egy legenda!... Nem, azt m�g � sem tenn� ez k�ptelens�g!... Ez felh�bor�t�!... Ezt nem hagyhatja Dumbledore! - csattant fel egy v�r�s orr�, torzonborz var�zsl� a kerete m�g�l.

Dumbledore felemelte kez�t, �gy intv�n �ket csendre.

- Mennyit mondott Voldemort a szelenc�r�l? Mennyit tud r�la? – k�rdezte v�g�l a tan�rt.

- Nos, annyit mondott, hogy olyan s�t�t m�gi�t rejt, amellyel csak egyszer tal�lkozott eddig a vil�g. Azt mondta, a szelenc�nek nem sok k�ze van az eredeti legend�hoz. V�lem�nye szerint a dobozt a roxforti alap�t�k nevezt�k el, az �si m�tosz alapj�n, s hogy �k maguk z�rt�k el benne azt a bizonyos s�t�t er�t. A rejtekhely�r�l egy �vezrede senki nem hallott, de a Nagy�r most �gy l�tszik nyomra bukkant. Igazgat� �r, �n m�g sosem l�ttam a Nagyurat ilyennek. Egyszer�en… v�rfagyaszt� volt l�tni, azt a megsz�llott �r�met az arc�n. Mint aki �pp most kapta a kez�be a vil�g ir�ny�t�s�t. - Piton maga el� meredve �lt, rezzen�stelen arccal, s csak hangja remeg�se �rulta el val�di �rz�seit.

Dumbledore sok�ig nem sz�lt. Pitont kezdte fesz�lyezni a csend, �gy halkan k�hintett, mire az igazgat� felocs�dva gondolataib�l megk�sz�nte a h�reket, s a k�sei �r�ra hivatkozva elk�ldte a professzort.

Piton kis� bossz�san hagyta el a dolgoz�szob�t �s indult el a pince fel�. Hal�lra strap�lja mag�t, �s az �let�t kock�ztatja, erre m�g egy �rva kis gondolatot sem osztott meg vele az igazgat�. Nem tudta elk�pzelni, mi lehet az a sz�rny�s�g, ami m�g a Nagy�rn�l is rosszabb, abban az �tokverte szelenc�ben.

Mire le�rt a pinc�be m�r j�les�en vette tudom�sul, hogy ism�t d�hroham ker�lgeti. Az mindig j� volt arra, hogy feledtesse teste k�njait.

T�z cruci�. Mi�rt? Mert nem tetszett a Nagy�rnak, hogy a k�mked�sre hivatkozva id�r�l id�re nem jelenik meg a h�v�s�ra. De ha hozz� kell �lland�an rohang�lnia, akkor m�gis hogyan szerezzen h�reket neki? M�g, ha mind egyt�l egyig hazugs�g is, honnan gondolja az a nyomor�k sz�rnyeteg, hogy egyszerre tud h�rom helyen lenni?!

Rettent�en f�radt volt. A f�jdalmai egyre er�sebbek lettek, egyre rosszabbul viselte �ket. Mindennek a tetej�ben m�g ott van Dumbledore �tkozott hallgat�sa is. Nehez�re esne, hogy megosszon vele legal�bb egy kis f�lmondatot, csak hogy ne �rezze mag�t egy idi�ta b�bnak, akit k�t ember ide- oda r�ngat?

Ledob�lta a ruh�it �s be�llt a zuhany al�. A forr� v�z valamelyest enyh�tett f�jdalm�n.

Majd v�gre valah�ra belezuhanhatott az �gyba.

H�t�n fekve b�multa a plafont. A s�t�t kandall� �resen �s�tott, pedig m�r j�csk�n benne j�rtak az �szben. Hideg volt, de nem �rdekelte. Mit sz�m�t? Jobban j�rna, ha �jjel egyszer�en hal�lra fagyna. V�gre nyugta lenne. �gysem hi�nyozna senkinek. S�t val�sz�n�leg �r�mt�ncot j�rn�nak, ha v�gre megd�glene a v�n zs�ros haj� denev�r. Keser�en elmosolyodott. Nem �rdekelt�k a g�nyol�d�sok. M�r r�g megtal�lta az ellenszer�t. T�bb� senki nem al�zhatja meg. Aki m�gis megpr�b�lja, kem�nyen megfizet �rte. Mindenki gy�l�li �t, h�t cser�be � is gy�l�l mindenkit. Vagy �pp ford�tva?

Nem �rdekes! Minek r�g�dik ezen? Szentiment�lis marha! Szidta le mag�t gondolatban.

�gyis mindegy.

Lassan �rezte, hogy lecsuk�dnak szemei. Csak ma �jjel legal�bb ne lenn�nek r�m�lmaim…! - gondolta m�g utolj�ra, majd csendben elaludt. Nem is sejtette, hogy valaki ezen a k�s�i �r�n pont az � sors��rt agg�dik.

*

- Szeg�ny Perselus – ism�telte kitudja h�nyadszor az igazgat�, kolleg�ja t�voz�sa �ta.

�gy �rezte minden egyes perccel, egyre jobban elt�volodik a vil�gt�l �s az emberekt�l egykori tan�tv�nya. Ha nem k�telezn� r� n�ha, tal�n m�r ki sem j�nne a laborj�b�l. Lumpsluck hal�la �ta, hogy k�nytelen volt ism�t b�jitaltant tan�tani, m�g ink�bb mag�ba fordult. Tal�n m�g ezt is sz�nd�kos s�rt�snek �rezte, pedig tudhatja, hogy nem volt m�s v�laszt�som – gondolta az igazgat� keser�en.

Annyi mag�nyos �v ut�n, semmi nem v�ltozott. Pedig rem�lte, hogy ha itt lehet a r�gi iskol�j�ban, ha azzal foglalkozhat, amit igaz�n szeret �s v�gre j� emberek k�zt lehet, kicsit felenged majd. Tal�n seg�t neki elfeledni a r�gi f�jdalmakat.

De semmi. Minden v�ltozatlan, s most, hogy Voldemort visszat�rt, egyre rosszabb. L�tja, ahogy az a korav�n ember sz�p lassan els�llyed a maga keltette mocs�rban.

Nem l�t kiutat, mert nem is akar.

- Ez �gy nem mehet tov�bb! – mondta ki hangosan is gondolat�t. – De mit tudn�k tenni �rte? Pont most, mikor �gy is annyi gond van. Akkor sem hagyhatom veszni. T�l �rt�kes ember, m�g akkor is, ha ezt senki m�s m�g saj�t maga sem hajland� tudom�sul venni. Kit�n� var�zsl� �s tan�rnak is sokkal jobb lenne, ha – na igen -, ha nem lenne elt�k�lt c�lja, hogy h�bor�t folytasson a di�kok ellen. Tal�n azt gondolja, ha embers�gesnek mutatkozik, az a gyenges�g jele lenne, �s felhaszn�ln�k ellene? – k�rdezte mag�t�l, majd s�hajtott egyet �s fel�llt az asztalt�l. Ideje volt, hogy � is nyugov�ra t�rjen.

Ha nem gondolna olyan keveset saj�t mag�r�l, ha meg tanuln� becs�lni mag�t, tal�n, akkor tal�n… De, hogy �rhetn�m el? Igyekeztem nem beavatkozni az �let�be, att�l val�sz�n�leg csak m�g jobban bez�rk�zott volna, m�g el�ttem is, pedig rajtam k�v�l senki m�snak a var�zsvil�gb�l nem volt hajland� m�g ennyire sem megny�lni.

De akkor m�gis mi t�v� legyek?

V�g�l arra jutott, hogy ak�rmibe is ker�l m�g egy utols� k�s�rletet kell tennie, hogy seg�tsen a f�rfin. Ennyit mindenk�pp meg kell tennie �rte.

- Csak tudn�m, hogyan fogjak hozz�! – s�hajtott. Majd az egyik k�nyvespolchoz l�pett, �gy gondolta lefekv�s el�tt m�g felfriss�ti kicsit az eml�keit. �gy h�t kikereste a k�nyvek k�z�l a G�r�g m�toszok �s legend�k: Istenek, f�listenek, m�gusok- Vajon hol rejlik a hat�r val�s�g �s mese k�z�tt? c�m�, r�gi- r�gi k�tetet �s fellapozta benne az Aranygyapj� �s az argonaut�k t�rt�net�t.

A Hold lassan bej�rta �jszakai �tj�t az �gen. A Roxfortban b�ke �s csend honolt, s lassan elnyomta az �lom a Roxfort valaha volt legnagyobb igazgat�j�t is. M�g � sem sejthette, hogy a sors, vagy t�n az istenek - megsz�nv�n a haland�kat - v�ratlan helyr�l, s m�g v�ratlanabb form�ban ny�jtanak majd seg�t� kezet.