Az őskori japán

Teremtéstörténete szerint 2 istenség egyesüléséből jött létre a japán néz, és magát a szigetvilágot is isteni erő emelte ki a tengerből.

Kőkorszak: az őslakók valószínűleg Kelet illetve Észak Ázsiából és Koreából vándoroltak át. A mongoloid rasszhoz tartoznak, de a különböző időben bevándorolt népcsoportok keveredtek egymással.

Az ajnu népcsoport volt a meghatározó, mely proto – fehér emberekből állt (azaz olyan népcsoport volt, melyekben még nem alakult ki az összes „fehér” emberre jellemző vonás.) és ők népesítették be Hokkaido-t és Honsu északi harmadát.

Ennek a népcsoportnak köszönhetőek, azok a genetikai adottságok, mely miatt, a japán emberek külsőre annyira eltérőek lehetnek egymástól. Sajnos mára ezt a történelmileg jelentős népcsoportot az eltűnés veszélye fenyegeti.

Macumoto professzor vércsoport vizsgálata szerint a japán őszök Szibériából származnak és a jégkorszak idején vándoroltak a szigetekre.

Kr.e. 4000-400. Dzsómon korszak- a „zsinórmintás” kultúra, mely az e korból származó kerámiák mintáiról kapta a nevét. Ebben a korszakban indult meg a szigetek betelepülése. A társadalomra a halászó- vadászó életmód volt jellemző.

A Kr.e. IV.-III. században már használtak fémeket, alkalmazták az öntözést és családcsoportokban éltek.

A Kr.e. III.- Kr.u. III. század között a Jajoi korszakban kezdik felvenni a Koreával a kapcsolatot, mely későbbi fejlődésük során igen jelentős lesz.

A Kr.u. III.- IV. században jelennek meg a törzsközösségek, melyekből később kialakulnak az államok. A Jamato csoport terjeszti ki hatalmát a többi kisebb törzsi csoportra. A lassan kialakuló állami hatalomról leginkább a korabeli sírok árulkodnak. Az un. „Tumulusok”, a vezért sírja fölé emelt sírdombok egyre nagyobbak lettek, amelyek elkészítéséhez egyre nagyobb munkaerőre volt szükség. Ezt pedig csak egy egyre erősödő állami hatalom lehetett képes megteremteni.

A sírokban lévő lószerszámok és fegyverek arra utalnak, hogy az ötödik században ott élő népcsoport nagy hasonlóságot mutat az északkelet- ázsiai, nomád harcosokhoz.

A sírokban gyakran voltak un. „Hanivák”, melyek azt a célt szolgálták, hogy a halott lelke ne érezze magát egyedül. Többnyire valami hétköznapi dolgot ábrázoló szobrocskák volt. Táncosnők, háziállatok , ritkábban harcosok.

450 és 500 közöttre teszik legtöbben az első japán állam kialakulását, bár ezzel nem feltétlenül ért egyet mindenki. Egyesek szerint még a III- IV. században, mások szerint a IV- V. században, megint mások szerint a VI – VII. században alakult ki az első japán állam.

A III. századból származó kínai dokumentumok szerint egy éles osztálykülönbségek által tagolt, mezőgazdasági társadalom élt ebben a korszakban a japán szigeteken, melyek törzsi egységenként sok kis részre oszlanak és egy félig vallási félig világi, akár nő, akár férfi vezető fogja őket össze. Mivel a trónon nő is ülhetett, a korabeli kínai dokumentumok a „királynő országának” nevezik Japánt.

A Jamato törzsszövetség tényleges hatalomra jutását követően jelennek meg az első japán krónikák a Kodzsiki illetve a Nihonsoki krónika melyekben először szerepel a japán államalapítás történet. 

Kína japánra gyakorolt hatása ezzel kapcsolatban is felmerül. A kínai pompa és hatalom, magának igen jelentős és meghatározó államalapítást ír le. Ennek mintájára japánban is megalkotják a maguk államalapítás elméletét.

E szerint a napistennő, Amateraszu földre szállt unokájának unokája Kr.e. 660-ban alapította meg a japán államot. Ő volt Jimmu (Dzsimmu), az első japán császár, akit már császárnak is hívtak, és a mai japán császári dinasztia is hozzá vezeti vissza vérvonalát.

Az uralkodók a VI. században az ókini = nagykirály címet használták, majd a VII. századtól pedig, tenno-nak azaz égi császárnak nevezték magukat. 

Ugyancsak a VII. századtól nevezik az országot Nipponnak vagy Nihonnak, mely elnevezések mind a mai napig élnek.

A Jamato uralom alatt az országot örökletes kormányzati egységekre osztották. Ezek voltak az un. Udzsik.

Az udzsiknak saját vezetőik és istenségeik voltak. A különböző udzsik hierarchikus rendszerben álltak egymás alatt élükön a jamatókkal. Voltak külön nekik alárendelt udzsik is: a katonaság és a birtokok ellenőrzői.

A IV. – V. században hódító háborúkat vezettek a koreai- félszigeten. Ekkor sajátítják el az ott élőktől a :

• szövést,
• hajóépítést,
• bőrfeldolgozást,
• fémmegmunkálást,
• közigazgatási, művészeti, tudományos ismereteket Kínából,

Bevezették a kínai írásrendszert, így megismerték a kínai orvostudományt, időszámítást és csillagászatot is.

538-ban a koreai király katonai segítségért cserébe Buddha- szobrot és buddhista szent iratokat adott Japánnak.

A buddhizmus és konfucionizmus kínai-koreai közvetítéssel került át japánba, majd gyakran véres harcok árán szilárdult meg a buddhizmus, mint általánosnak mondható vallás. Ugyanakkor megmaradt továbbra is a sinto, ősi japán vallás is.   

A hűbéri japán kialakulása

(538-710)

Az 538 és 645 közti korszakot Aszuka korszaknak hívják, mivel a jamato udvar ekkor, az Aszuka folyó völgyében telepedett le. 

Az első Kínától átvett minta, az un. Tang korszakban Kínára jellemző hatalom és pompa volt.

Igazán nagy befolyást 552-től gyakoroltak a kínaiak Japánra, a buddhizmus átvételekor.

Innentől kezdve tudatosan próbáltak tanulni a jóval fejlettebb államtól. Végül a kíni befolyás akkora lett, hogy összetűzésbe keveredtek a Kínából származó vallási irányzatok más kisebb japán vallási irányzatok között. Végül az un. Szoga udzsi került ki győztesen. Ekkor azaz,

573- 621 között került sor a Sótoku taisi régenshercegnek tulajdonított reformokra, bár azok valójában inkább egy Umako vezető nevéhez köthetők. Politikai, gazdasági és kulturális reformok kerültek bevezetésre illetve jelentős eredményeket értek el a nevelésügy terén is.

604-ben hozzák létre az első japán alkotmányt, mely 17 buddhista/ kínai konfucionista tételekből álló fejezetből épült fel és ugyan ebben az évben fogadják el a kínai naptára is.

Követeket küldenek Kínába, hogy minél könnyebben elsajátíthassák a kínai ismereteket. Ennek köszönhetően megszilárdítják a kínai bürokratikus rendszert, egy 12 (majd később 24) fokozatú rangsor felállításával az udvaroncok között.

645. Naniva korszak- Taika reform. Szoga uralma megdől. A reformok során a félig rabszolga sorban élőket felszabadították és megkezdődik a feudális állam kialakulása.

A fővárost Aszukából Nanivába helyezték.

Korea akkorra lassan teljesen Japán uralma alá került, de a Kínai- Koreai konfliktusba való beavatkozás vereséggel végződött, így 660-ra meg is szűnt Japán Koreára gyakorolt befolyása.

668- 671 között Naka- no Óe no Ódzsi herceg, azaz Tendzsi császár törvényei megszilárdították a császárok hatalmát. Nemre való tekintet nélkül minden 6 évnél idősebb alattvaló számára egységes telket biztosított. Népszámlálást tartott, a fővárost pedig Ócubába helyeztette.

710-794. között a Nara korszakba szilárdul meg teljesen a császárság. A főváros Heidzsokjóba került és itt is maradt 7 császár uralkodása alatt.

Ez az időszak tekinthető Japánban a buddhizmus aranykorának, mely Kóken császárnő uralkodása alatt vált államvallássá.

A fényűzés és pompa fenntartása azonban a parasztságra hárult, ami lázadásokhoz vezetett. Természeti csapások és járványok súlyosbították a helyzetet. Mely végül a császári hatalom megingásához és egy új hatalmi forma megjelenéséhez vezetett.