- Vivien! Vivien! V�rj, itt felejtetted a… - A londoni utca zaja elnyomta a l�ny hangj�t. Mikor �szrevette, hogy f�n�ke a rendel�ben felejtette telefonj�t, r�gt�n ut�na rohant, de �gy is alig vette �szre a t�megben.

- Vivien! - ki�ltotta ism�t, s hangja v�gre el�rte a m�sik n�t.

A karcs�, k�z�pmagas, h�szas �vei v�g�n j�r� n�, aki mindeddig gyors l�ptekkel haladt z�ld kab�tj�ban a metr� lej�r� fel�, meghallv�n, hogy a nev�t kiab�lj�k h�trafordult. H�tk�z�pig �r�, s�t�tsz�ke haja most laza kontyba volt fogva, s�t�tk�k, mindig kutat� pillant�s� szemei, k�rd�n n�zt�k ut�na szalad� asszisztens�t.

- Mi t�rt�n Alice? M�r megint siker�lt ott hagynom valamit? - k�rdezte mosolyogva, mikor a fiatal 20 �v k�r�li l�ny v�gre utol�rte.

- A telefonod – felelte lihegve Alice, �s �tny�jtotta a k�sz�l�ket.

- Te j� �g, mi lenne velem n�lk�led! - nevetett fel a m�sik, �s gyorsan t�sk�j�ba s�llyesztette a l�tfontoss�g� ketyer�t. – Mostan�ban olyan sz�rakozott vagyok! Megl�sd, egyszer majd h�l�ingben fogok bej�nni a rendel�be, �s a v�g�n engem k�s�rnek a pszichi�tri�ra - mondta nevetve. – K�sz�n�m Alice. Azt�n m�r te se maradj sok�ig! Itt a h�tv�ge, nek�nk is kij�r a pihen�s!

- M�r csak p�r akt�t kell elrendeznem, �s mehetek is – felelte a kicsi, barna haj�, szepl�s l�ny, majd �jfent elb�cs�zott f�n�k�t�l, �s gyorsan visszaszaladt a t�megben a rendel�be.

Vivien Stonewall m�g egy darabig figyelte, ahogy asszisztense elt�nik a forgatagban, majd �szbe kapv�n, hogy m�r am�gy is k�sve indult gyors l�ptekkel nekiiramodott, h�tha m�g el�ri az utols� metr�t hazafel�. Mikor azonban a l�pcs�h�z �rt, d�bbenten l�tta a s�rga szalagot kifesz�tve kereszt�l a korl�ton �s a t�bl�t, mely nagy bet�kkel hirdette: �TALAK�T�S MIATT A LEJ�R�T HAT�ROZATLAN IDEIG LEZ�RTUK! K�RJ�K SZIVES MEG�RT�S�KET! TISZTELETTEL… stb. stb.

- Hogy a fene vinn� el �ket, hogy pont most tal�lt�k ezt ki! - morgott mag�ban a n�, s tan�cstalanul forgol�dni kezdett az utc�n.

- Most merre tov�bb? - k�rdezte mag�t�l. – Na j�, pr�b�lkozzunk a busszal.

Azzal gyorsan ir�nyt v�ltoztatott, �s elindult a legk�zelebbi buszmeg�ll� fel�, ahonnan legjobb tudom�sa szerint, indult olyan j�rat, amivel ha nem is �pp gyorsan, de az�rt haza verg�dhet.

Az �ruh�zak k�z�tt l�pdelve el�rt egy kisebb utc�t, ahol r�gen szint�n boltok lehettek, de m�ra m�r el�g lepukkant lett a k�rny�k. �gy eml�kezett, hogy itt tal�n le tudja v�gni az �t egy r�sz�t, �gy el is indult a bet�rt �veg� kirakatokkal szeg�lyezett utc�n.

Egy darabig �gy is v�lte, hogy j� fel� megy, de azt�n, ahogy haladt el�re r� kellett j�nnie, hogy egy�ltal�n nem ismer�s a k�rny�k. M�r �pp vissza akart fordulni, mikor egyszer csak furcsa hangokra lett figyelmes. Az egyik sik�torb�l el�sz�r csak furcsa sisterg� hangok j�ttek, majd hallhat�an valami becsap�dhatott az egyik h�z oldal�ba. Ki�lt�sok �s egy fiatal l�ny f�radt-k�ts�gbeesett hangja csend�lt, amint egy k�l�n�s, �rtelmetlennek t�n� sz�t ki�llt. Vivien �vatosan k�zelebb lop�zott a sik�tor sz�l�hez, �s belesett rajta. A kicsiny zs�kutca hozz� k�zelebb es� v�g�ben h�rom fekete csukly�s alak �llt, hossz� fap�lc�kkal a kez�kben, mik�zben kaj�nul nevetve meredtek egy f�ld�n fekv� v�r�s haj� l�nyra �s egy a falhoz t�maszkod� fiatal, v�r�s haj� fi�ra.

- Nem engedem, hogy b�nts�tok a h�gomat, aljas �rul�k! – kiab�lta erej�b�l tel�n a fi�, m�g a szeme sark�b�l figyelte h�ga mozdulatlan test�t. - R�t�madni a k�rh�zra?! H�t annak a f�regnek m�r semmi se szent? - k�rdezte, de hangja k�h�g�sbe fulladt. L�tszott rajta, hogy megs�r�lt, �s csak a fal tartja m�g talpon.

- Ne mer�szeld s�rtegetni a Nagyurat fatty�! - sziszegte az egyik csukly�s, �s a fap�lc�t meglend�tve f�nysugarat l�tt a fi�ra, aki k�ptelen l�v�n v�dekezni a f�ldre esett, �s eszel�sen �v�lteni kezdett a f�jdalomt�l.

Vivien elkeseredetten figyelte a jelenetet. Nem tudta mit tegyen. Nem �rtette, mi folyik itt, �s kik ezek az alakok, de seg�teni szeretett volna a gyerekeknek, csakhogy fogalma sem volt r�la hogyan. Azt�n egyszer csak �szrevette a fi�t�l nem messze fekv�, a t�mad�k�hoz hasonl�, hossz� fap�lc�t. Nyilv�n az �v� lehet, csak elejtette – gondolta Vivien �s elsz�ntan kil�pett a fal takar�s�b�l.

- Mit m�velnek maguk itt? – k�rdezte fennhangon a h�rom alakt�l. Azok egy emberk�nt fordultak h�tra, s a fi� is r�meredt az ismeretlen n�re.

Vivien kihaszn�lva az �rkez�se miatti d�bbenetet r�n�zett a fi�ra majd annak p�lc�j�ra. Az k�vette a tekintet�t, �s azonnal a p�lca ut�n vet�d�tt, m�g ellenfelei a n�vel voltak elfoglalva.

- Egy mugli! - nevetett fel az egyik, majd imm�r r� szegezte p�lc�j�t, �s egy piros f�nyben j�tsz� sugarat k�ld�tt fel�, � azonban m�g idej�ben f�lreugrott.

A fi� kez�ben ekkor m�r ott volt a p�lca, �s egy gyors mozdulattal leter�tette az egyik �larcost, majd a m�sik kett� fel� fordult. Egyik�k azonnal visszafordult hallva, hogy t�rsa a f�ldnek �tk�zik, de nem volt el�g gyors, a fi� arc�n v�gtelen harag suhant �t �s egy villan�ssal k�s�bb m�r a m�sik csukly�s alak is a f�ld�n volt s�b�lv�nny� meredve.

A harmadik f�rfi viszont r�sen volt, �s t�mad�sba lend�lt. A fi� �pp csak, hogy legy�rte el�z� ellenfel�t, �gy nem tudott figyelni a harmadik alakra. Az �larcos p�lc�j�b�l el�t�r� f�nynyal�b eltal�lta volna, de ekkor Vivien kiugrott a kuka m�g�l, ahol eddig rejt�z�tt, �s egy j�l ir�nyzott mozdulattal, h�tba dobta a csukly�st egy j�kora t�gladarabbal.

A f�rfi felny�g�tt, �tka nem tal�lta el a fi�t. Most d�h�s ki�lt�ssal a n� fel� fordult, aki ez�ttal nem tudott id�ben elugrani, �gy a f�nycs�va eltal�lta az oldal�t, s � er�tlen�l �sszecsuklott.

Ekkor l�ptek zaja hallatszott, s a sik�tor elej�n megjelent n�gy alak. H�rom f�rfi �s egy r�zsasz�n haj� n�. A csukly�s a hirtelen er�f�l�nyt l�tva menek�l�re fogta a dolgot, megp�rd�lt a sark�n, �s t�rsait h�tra hagyva elt�nt a semmibe.

- Ron, Ginny j�l vagytok? - k�rdezte Remus Lupin, m�g gyorsan seg�tett fel�llni a fi�nak. A f�rfi kopottas barna tal�rt viselt, arc�n v�g�sok, haj�ban fiatal kora ellen�re �sz hajsz�lak l�tszottak. Harry, aki ott ment k�zvetlen Remus m�g�tt a l�nyhoz szaladt. Kusza, fekete haja csapzottan vette k�rbe homlok�t, s azon a furcsa vill�m alak� sebhelyet.

- Ginnyt elk�b�tott�k - mondta Ron, mik�zben megpr�b�lt fel�llni. – De �n j�l vagyok. Eltal�lt valami �tok, amit�l alig �lltam a l�bamon. Ha az a n� nem jelenik meg, m�r mindketten halottak vagyunk.

- Milyen n�? - k�rdezte most a harmadik, fekete b�r�, magas, s�t�tk�k tal�rt visel� f�rfi.

- Itt van Kingsley! – ki�ltotta a r�zsasz�n haj� Tonks, s m�r el is t�nt a Vivien b�v�hely��l szolg�l� hatalmas kont�ner m�g�tt. – S�lyosan megs�r�lt. V�rzik! – sz�lt aggodalmas hangon. – Be kell vinn�nk a korh�zba k�l�nben…- elharapta a mondatot, �s m�rgesen toppantott a l�b�val. – A francba…

- Oda nem igen tudjuk vinni, csoda lesz, ha egy�ltal�n a m�r benn fekv�ket el tudj�k helyezni m�shol – sz�lalt meg halkan Remus.

- Tudom! - csattant fel a n�, s most haja hirtelen paprikapiross� v�ltozott m�rg�ben.

- �tkozottak! - sz�lalt meg az eddig hallgat� Harry Potter. – Hogy lehet, az a gazember ennyire aljas! Megt�madni egy k�rh�zat! Ez ez… - f�jtatott a m�regt�l, mik�zben �vatosan talpra seg�tette az id�k�zben mag�hoz t�rt v�r�s haj� l�nyt. – J�l vagy Ginny? - k�rdezte agg�dva, �s �tkarolta a v�ll�t, hogy seg�tsen neki.

- Nyilv�n arra ment ki a dolog, hogy ne legyen megfelel� orvosi ell�t�sunk. Rengeteg gy�gy�t� halt meg, akit �lve tal�ltak elhurcolt�k, alig maradtak p�ran �ps�gben. A b�jitalrakt�rt felrobbantott�k. Bele sem merek gondolni, hogy mi lesz ebb�l – felelte a Ront t�mogat� Lupin.

Kingsley k�zelebb l�pett a m�g mindig eszm�letlen n�h�z, �s �vatosan felemelte a f�ldr�l.

- Akkor is seg�ten�nk kell neki Lupin, k�l�nben meghal - mondta a kor�n �sz�l� f�rfinak, �s k�rd�n n�zett t�rsaira. – Tonks! - sz�lt a m�g mindig piros haj� n�h�z. - Neked itt k�ne maradnod, am�g �rtes�tj�k a miniszt�riumot ezekr�l itt – mondta, �s undorodva a k�t eszm�letlen csukly�s fel� pillantott.

- Rendben – felelte a l�ny.

- Ron tudsz j�rni? – k�rdezte most Lupin.

- Igen, azt hiszem.

- Remek. Kingsley szerintem jobb lenne, ha visszamenn�l a k�rh�zhoz, m�r lehet, hogy keresnek. Addig �n �s a t�bbiek visszamegy�nk Roxfortba. A h�lgyet is magunkkal vissz�k. Poppy majd ell�tja. – Odal�pett a fekete b�r� var�zsl�hoz �s �tvette t�le az �jult n�t.

- Milyen s�padt – sz�lt halkan, mikor maga fel� ford�totta az arc�t. Azt�n felocs�dva, hogy tal�n nem ez a megfelel� pillanat, hogy b�m�szkodjon, gyorsan a m�sik f�rfihoz fordult, aki szint�n a n� arc�t b�multa.

- Kingsley k�sz�ten�l nek�nk egy zsupszkulcsot? Egyenesen a gyeng�lked�be. M�r �zentem Albusnak, hogy hamarosan �rkez�nk, mostanra biztosan feloldott�k a korl�toz�st, hogy oda hoppan�lhassunk.

- Persze, persze – vette le az is pillant�s�t az �jult n�r�l, �s egy megfelel�nek l�tsz� kukafed�lb�l elk�sz�tette a zsupszkulcsot.

- Megyek is Remus. Rem�lem, fel�p�l – biccentett a n� fel�, majd elk�sz�nt, �s elindult vissza a sik�torban a r�gi boltok fel�.

- Gyer�nk sr�cok, fogj�tok meg! – sz�lt Remus majd maga is odament az elvar�zsolt kukafed�lhez.

*

- Mi a j� b�d�s istennyila van m�r megint?! - szitkoz�dott a b�jitalok mestere, mik�zben d�ng� l�ptekkel tartott a gyeng�lked� fel�. - M�r n�v�rk�nek is be kell �lljak? �n vagyok itt az egyetlen haszn�lhat� ember, hogy folyton engem nyaggatnak? – Majd �lesen bekanyarodott az egyik sarkon, olyan lend�lettel, hogy majdnem mag�val sodort k�t apr�cska hugrabugost. - Ink�bb az egyetlen marha, aki mindig minden h�v�sra csak �gy ugrik - tette hozz� morogva mik�zben egyszer�en �tl�pett a k�t r�m�lt di�k f�l�tt. - Eld�nthetn�k v�gre, hogy mit akarnak. F�zzek b�jitalokat, tan�tsak, pesztr�ljam a k�lyk�ket a gyeng�lked�n, vagy… arrrgh.

Szitkait �s �nmag�t megf�kezve lelass�tott, mikor v�gre el�rte a gyeng�lked�t, �s figyelmesnek �pp nem mondhat� m�don benyitott a javasasszony szent�j�be.

Azonban amilyen lend�lettel �rkezett, olyan hirtelen torpant is meg az ajt�ban.

A gyeng�lked�n falt�l falig �gyak voltak, j�val t�ll�pve a szok�sos mennyis�get, s az �gyakban minden�tt s�r�lt, v�rz�, vagy �pp f�l�jult emberek fek�dtek.

Piton d�bbenten �llt, am�g meg nem hallotta Madam Pomfrey szigor�, s�rget� hangj�t.

- � Perselus, csak hogy itt van. A hal�lfal�k megt�madt�k a Szentmung�t. Seg�tenie kell…

- Hogyan? – k�rdezte a f�rfi meredten. Az lehetetlen. �rtes�tett�k volna. Hogy- hogy � nem tud err�l? – A gy�gy�t� azonban nem hagyta, hogy tov�bb t�prengjen.

- �k itt a t�mad�s sor�n s�r�ltek meg. A m�r benn fekv�ket m�shol helyezt�k el, de a friss s�r�ltek egy r�sz�t m�r nem tudt�k hov� vinni, �gy ideker�ltek. Na ne �csorogjon ott, hanem seg�tsen! Maga az egyetlen itt, aki valamicsk�t �rt a gy�gy�t�shoz. Seg�tenie kell! - csattant a szigor� hang, s Piton felocs�dva els� d�bbenet�b�l haragos arccal fordult a m�r egy m�sik betegn�l ser�nyked� n�h�z. Sosem d�jazta, ha ilyen lekezel�en b�ntak vele.

- Kiket l�ssak el? – k�rdezte hideg, r�szv�tlen hangon.

- H�tul az utols� t�z �gyn�l m�g nem voltam. Menjen, ha b�rmi kell, sz�ljon. – Azzal m�r el is t�nt valamelyik ajt� m�g�tt.

Piton fog�t csikorgatva indult az �gyak fel�. Nem tudta mi�rt d�h�s jobban, az asszony lekezel� parancsolgat�sa miatt, vagy az�rt, mert nem tudott a t�mad�sr�l. Ez ut�bbi sajnos semmi j�t nem jelentett. A Nagy�r nem avatta be egy ilyen nagyszab�s� tervbe… tal�n m�r nem b�zik benne? Akkor mi�rt nem k�rette vissza �s k�nozta hal�lra? Mi t�rt�nhetett?

Gondolataib�l azonban �jra k�nytelen volt visszat�rni a val�s�gba, mikor el�rte az els� sz�m�ra kijel�lt �gyat.

- Mi baja? - d�rrent r� a betegre, aki ett�l m�g a kor�bbin�l is jobban els�padt.

- A fejem f�j, �s hom�lyosan l�tok – rebegte a r�m�lt f�rfi. Piton az �gnek emelte tekintet�t, majd elviharzott, hogy p�r pillanattal k�s�bb visszat�rve le�ntse a szerencs�tlen beteg tork�n, az agyr�zk�d�s hat�sait csillap�t� keserny�s f�zetet.

*

H�la a javasasszonynak, no �s persze Piton mogorva, de hathat�s seg�ts�g�nek, a nap v�g�re valamennyi beteget siker�lt megvizsg�lni. Akiknek nem volt komoly s�r�l�s�k hazaengedt�k hely sz�ke miatt. A s�lyosabbakat, vagy tov�bbi kezel�st ig�nyl�ket azonban k�nytelenek voltak ott tartani. Ez h�l’ istennek mind�ssze nyolc beteget jelentett, �gy v�gre fell�legezhettek az „�pol�k”.

Piton m�r �pp menni k�sz�lt volna, hogy v�gre valah�ra mag�val is foglalkozhasson egy kicsit, esetleg ehessen v�gre, mikor �szre vette a legh�ts� sarokban felh�zott parav�nt.

A nap folyam�n t�bbsz�r is meg akarta n�zni, hogy ki fekszik m�g�tte, �s mi�rt kellett �gy elker�teni, k�l�n�sen, mikor az a mindenl�benkan�l v�rfarkas is megjelent a gyeng�lked�n Potter �s a Weasley gyerek t�rsas�g�ban, s egy gyors, m�s betegek fel� tett �dv�zl�ssel elt�ntek a parav�n m�g�tt.

Most, hogy v�gre nem volt semmi egy�b dolga, �s Lupin�k is elh�ztak, gondolta v�gre ben�z a f�gg�ny m�g�.

Gyors, de cs�ndes l�ptekkel - m�gis csak tekintettel kellett lennie a betegekre, no meg valahogy �gy sejtette, a javasasszony nem �r�lne a k�v�ncsiskod�s�nak - odaosont a parav�nhoz �s �vatosan bel�pett.

Piton csak b�multa az eszm�letlen�l hever� n�t. Nem �rtette mi�rt kellett elv�lasztani a t�bbiekt�l, ahogy azt sem mi�rt k�ptelen levenni r�la a pillant�s�t. Lassan k�zelebb l�pett a n�h�z, �s �vatosan a homlok�ra tette a kez�t. L�zas – �llap�totta meg. Val�sz�n�leg m�r r�g�ta - gondolta, mert az �gy melletti kicsi �jjeliszekr�nyen ott �llt egy eg�sz �vegnyi l�zlohaszt� tinkt�ra, s amellett, ahogy jobban szem�gyre vette sz�mos m�s f�zet, t�bbek k�zt, sebhegeszt�, v�rz�scsillap�t� �s gyullad�scs�kkent� szerek.

Mi t�rt�nhetett vele? - A n� ekkor az oldal�ra fordult, s a mozdulatt�l holts�padt karja ernyedten l�gott le �gy�r�l.

Perselus �nk�ntelen�l is a keze ut�n ny�lt, �vatosan visszahelyezte az �gyra, �s betakarta a n�t.

Ekkor azonban a parav�nt arr�bb tolt�k �s megjelent m�g�tte a javasasszony zaklatott arca.

- Perselus, maga m�g itt van? No menjen od�bb, menjen, m�g be kell adnom a kisasszonynak egy adagnyi l�zcsillap�t�t. A norm�l f�zet valami�rt nem hat r�. Fogalmam sincs, milyen �tok tal�lhatta el.

Piton ek�zben zavartan �llt. Maga sem tudta mi�rt, de sz�gyellte, ami�rt csak �gy rajtakapt�k, holott a javasasszony egy�ltal�n nem l�tszott bossz�snak, ami�rt ott tal�lta. Mikor erre r�j�tt legsz�vesebben fen�ken billentette volna saj�t mag�t, ami�rt annyira zavarba j�tt, az�rt meg m�g ink�bb, ahogy a teljesen ismeretlen n�vel viselkedett.

Elment az eszem. Azt sem tudom ki ez. M�g j� hogy nem �ltem az �gya mell� a kez�t szorongatva – dohogott mag�ban. Majd m�rg�t nehezen elfojtva csak �gy mell�kesen megk�rdezte, ami m�r annyira f�rta az oldal�t.

- Mondja, m�gis ki ez a n� �s mi�rt van �gy elker�tve a t�bbiekt�l?

Az asszony meglepetten n�zett r�. – H�t nem tudja?

- Figyelembe v�ve, hogy eg�sz nap itt robotoltam, �s senki ember fi�val nem volt alkalmam sz�t v�ltani…- kezdte inger�lten a tan�r, de az asszony leintette.

- J�l van, j�l van �rtem. Miut�n a korh�zat megt�madt�k az ifj� Ron Weasley �s a h�ga Ginevra egy hal�lfal� ut�n indultak. Sajnos a sik�torban ahol utol�rt�k m�r volt k�t m�sik t�rsa. Nyilv�n arra a harmadikra v�rtak. A gyerekeket v�ratlanul �rte a k�t �jabb gonosztev� �s mindkett�j�kkel elb�ntak volna, ha ez a mugli h�lgy…

- MUGLI? – v�gott k�zbe d�bbenten Piton, �jra r�meredve az el�tte fekv�, halkan piheg� n�re. – Hogy keveredett oda egy mugli? �s mit keres itt? - k�rdezte m�g mindig d�bbenten.

A javasasszony rosszall�an meredt r�, mik�zben megpr�b�lt megitatni az al�lt n�vel egy �jabb adag b�jitalt, de az�rt fojtatta. – Nos a fi� elmond�sa szerint egyszer csak megjelent a sik�tor sz�l�n, �s elterelte a hal�lfal�k figyelm�t, �gy neki siker�lt visszaszereznie a p�lc�j�t, �s kett�t �rtalmatlann� is tett. Nem �rtem Albus hogy engedhette el �ket a kast�lyb�l. J� tudom, joguk van megn�zni az unokah�gukat, m�gis csak Bill testv�rei, de h�t akkor is, ez sz�rny� felel�tlen�g. Hiszen m�g csak gyerekek, meg is halhattak volna. B�r igaz, ami igaz mindig is sejtettem, hogy igaz�n �gyes fi� ez...

- �s a harmadik? - v�gott k�zbe az inger�lt Piton, meg�ll�tva ezzel a gy�gy�t� s�p�toz�s�t.

- Milyen harmadik?

- A harmadik hal�lfal�! - eml�keztette fog�t csikorgatva a b�jitalmester.

- Ja, ja igen, hogy ne. Nos a harmadik gaz kis h�j�n leter�tette �t, de a h�lgy �jabb k�zbel�p�s�nek h�la - a fi� szerint megdobta valamivel a gazfick�t - siker�lt kit�rnie az �rt�s el�l. Sajnos ekkor a hal�lfal� szeg�ny v�dtelen n� ellen fordult, �gy szerezte a s�r�l�st. Lupin�k v�gsz�ra �rkeztek. A k�t �rtalmatlann� tett hal�lfal�t letart�ztatt�k, de az utols� sajnos elszelelt. Remus k�s�rte vissza a gyerekeket a kast�lyba, �s hozta ide �t.

Piton meredten b�multa a n�t. Ilyet � m�g nem hallott. Egy mugli ahelyett, hogy menek�lt volna, vagy legal�bb megzavarodott volna a var�zsl�k l�tt�n, k�zbeavatkozik egy nyilv�n val�an v�rre men� p�rbajba!

Nem �rtette mi�rt, de ism�t el�nt�tte a d�h. R�ad�sul m�r kezdett elege lennie abb�l is, hogy a mai nap m�r nem csak az inform�ci�kat nem osztja meg vele senki, hanem m�g azt sem tudja sosem, hogy mi�rt is d�h�s �lland�an.

- �rtem - mondta v�g�l. – Ha b�rmiben a seg�ts�g�re lehetek m�g tudja, hol tal�l.

Azzal vetett egy utols� pillant�st az �gyon fekv� n�re, s majd miut�n mag�ban megint fen�ken billentette mag�t, az �jabb szentiment�lis �s teljess�ggel �rthetetlen mozdulat�rt, kiviharzott a gyeng�lked�r�l.

*

Nem sokkal �jf�l el�tt Vivien l�za cs�kkenni kezdett, s lassan kinyitotta szemeit. Nem tudta hol lehet, de abban biztos volt, hogy valamif�le k�rh�zban, ahol l�that�lag ell�tt�k a … s�r�l�s�t? Err�l esz�be jutott a d�lut�ni kalandja. Fogalma sem volt r�la mi t�rt�nt k�r�l�tte, vagy hogy egy�ltal�n, hogyan is s�r�lt meg. Csak od�ig eml�kezett a dolgokra, hogy az a k�mzs�s alak megg�rnyed a hozz� v�gott t�gladarabt�l. Ut�na semmi. �gy d�nt�tt egyszer�bb, ha a gondolkod�ssal megv�rja a reggelt. Akkor tal�n valaki v�gre elmagyar�zza neki, hogy mi a fene is t�rt�nt vele. Visszahanyatlott p�rn�j�ra, �s szinte azonnal �jra elaludt.

Ek�zben lenn a pinc�ben egy feketeruh�s alak �cs�rg�tt egymag�ban. El�tte az asztalon egy m�r majdnem �res �veg bor �llt. Egy ilyen f�raszt� nap ut�n igaz�n meg�rdemelte. Legal�bbis mikor m�r a harmadik poh�rral d�nt�tte mag�ba �gy �rezte, �s elhessegette maga el�l a reggeli m�snaposs�g v�rhat� k�vetkezm�nyeit. Helyette ink�bb �jra felid�zte azt az arcot. Az alkohol m�r er�sen hatott, �gy hirtelen nem is tudta, hol l�tta a n�t. Tal�n k�pzelte? Nem az nem lehet. Annyira az�rt nem ivott sokat. Oh igen a gyeng�lked� – jutott esz�be v�g�l.

- Az a harcias mugli n�! – mondta maga el� rekedt hangon, majd hirtelen felnevetett, keser�, f�jdalmas kacajjal, majd ugyan olyan hirtelen el is hallgatott.

Nevet�s�nek hangja sok�ig kongott m�g a pince hideg mag�ny�ban.

A f�rfi feje lassan el�rebillent, s m�g a reggel is ott tal�lta �r�asztala lapj�ra d�lve.