- J�l van kedvesem, j�l van, igya csak meg. Higgye el j�t fog tenni - mondta a javasasszony szel�den, mik�zben egy fiol�nyi f�jdalomcsillap�t� f�zetet igyekezett beledikt�lni, nemr�g �bredt beteg�be. – J�l van, �gyes kisl�ny. Most pedig fek�dj�n sz�pen vissza. Pihennie kell, nagyon s�lyosan megs�r�lt.

- K�rem, asszonyom – sz�l�totta meg �pol�j�t Vivien. Nehez�re esett a besz�d. Furcs�n zsibbadtnak �rezte eg�sz test�t. Mindene sajgott. Nem �rzett ugyan er�s f�jdalmat, de valahogy az volt a gyan�ja, hogy ezt csak az orvos szereinek k�sz�nheti.

- Igen kedvesem? – fordult meg Madam Pomfrey.

- K�rem, megmondan�, hogy mi t�rt… hol vagyok? – v�ltott ir�nyt a k�rd�s k�zep�n elkereked� szemmel. Eredetileg azt akarta tudni, hogy mi t�rt�nt vele, de mikor az asszony f�lretolta a parav�nt, hogy kil�phessen, megl�tott egy kis szeletet a szob�b�l, �s hirtelen sokkal fontosabbnak �rezte m�g saj�t �llapot�n�l is, hogy megtudja mi ez a… ez a hely.

A falat tudniillik, amit megpillantott, egy j�kora festm�ny foglalta el, rajta egy �pp gy�gyn�v�nyeket szedeget�, lila tal�ros �reg�rral. Ezzel m�g nem lett volna semmi gond, csakhogy a festett ember j�l hallhat�an dudor�szott mik�zben �pp leszak�tott, majd a kosar�ba tett egy kicsi vir�got. Mikor �szrevette a meredten n�z� n�t, kedvesen elmosolyodott, �s biccentett neki. Azt�n, mint ha mi sem volna enn�l term�szetesebb, egyszer�en kis�t�lt a k�pb�l.

Mikor a javasasszony �szrevette, hogy betege t�bbet l�t a kellet�n�l a k�rteremb�l, gyorsan visszal�pett a parav�n m�g� �s szorosan visszah�zta azt, ezzel teljesen elz�rva a kil�t�st.

- Nyugodjon meg kedvesem.

- Az a k�p mozgott – jelentette ki t�rgyilagos, �s meglep�en nyugodt hangon Vivien, s csak szemei �rulkodtak r�la, mennyire megd�bbent a l�tv�nyt�l.

- Hallucin�lok? – k�rdezte azt�n, hasonl� higgadts�ggal.

- Nos h�t… - n�zett r� zavartan a gy�gy�t�, hirtelen nem tudta, mit is mondjon, vagy ink�bb, mit ne mondjon a l�nynak, �gy v�g�l ink�bb a k�nnyebb utat v�lasztotta.

- Most nincs abban az �llapotban dr�g�m, hogy k�rd�seket tegyen fel, majd k�s�bb, ha jobban lesz, besz�lget�nk. – Azzal szel�d er�szakkal visszanyomta az �pp fel�lni k�sz�l� l�nyt a p�rn�ra, �s ez�ttal es�lyt sem adva a n�zel�d�sre, kil�pett a parav�n m�g�l, �s mag�ra hagyta a m�g mindig zavarodott beteg�t.

- Nah�t ilyet! – m�rgel�d�tt Vivien. Nem volt hozz�szokva, hogy csak �gy fak�pn�l hagyj�k. – Az a k�p akkor is mozgott – dohogott tov�bb mag�ban. – Hogy tudott csak �gy elmenni? M�g azt sem mondta meg, hogy egy�ltal�n mi bajom van.

�vatosan fel�lt �s megtapogatta az oldal�t. – De legal�bb rendesen ell�ttak. Viszont akkor sem j�rja, hogy �gy itt hagyj�k az embert egy �rva sz� n�lk�l. Mif�le k�rh�z ez?

Nem �rzett k�l�n�sebb f�jdalmat, �gy eld�nt�tte, hogy az�rt sem hagyja mag�t olyan k�nnyen ler�zni. � is orvos, igenis joga van t�j�koztat�st kapni az �llapot�r�l. No meg a mozg� olajfestm�nyekr�l. �vatosan megfordult, �s az �gy sz�l�re �lt. Mikor azonban megpr�b�lt fel�llni, hogy megkereshesse orvos�t, l�bai azonnal �sszecsuklottak, �s � er�tlen�l pottyant vissza az �gyra.

- Na j�, el�bb tal�n m�gis pihenek egy kicsit. – Csal�dottan visszam�szott a paplan al�, �s nyakig betakar�zott. Hirtelen sz�rnyen h�v�snek �rezte a k�rtermet, �s olyan k�l�n�s f�nyben j�tszott minden.

A k�vetkez� pillanatban m�r nem volt eszm�let�n�l.

*

- Perselus! – kiab�lta �jb�l Lupin, �s k�zben �kl�vel verni kezdte a b�jitaltan tan�r szob�j�nak ajtaj�t. – Perselus, hol a j� �letben vagy m�r? Perselus!

�pp �t�sre lend�tette kez�t, mikor teljesen v�ratlanul kiv�g�dott az ajt�, �s megjelent Piton v�szj�sl� �s meglehet�sen z�ld arca.

- Mit akarsz?! – sziszegte a v�rfarkas meglepett arc�ba. Eredend�en ord�tani akart, de arra nem futotta az erej�b�l.

Arra eszm�lt, hogy valaki az asztalhoz csapkodja a fej�t. Azt�n mikor egy kicsit jobban mag�hoz t�rt, r�j�tt, hogy nem a fej�t csapkodj�k, hanem az ajt�t, �s k�zben valami eszel�s ut�na �v�lt�zik, a feje pedig mag�t�l sajog �r�lten. ’- Soha, de soha t�bbet nem fogadok el bort Albus-t�l.’ – Mikor �jra felhangzott a d�r�mb�l�s �s az �v�lt�z�s, az ajt�hoz m�szott, �s felr�ntotta.

- Perselus… - kezdte Remus imm�ron mell�zve az �v�lt�st, �s agg�dva f�rk�szte ex-koll�g�ja arc�t. – J�l vagy?

- Az�rt akartad sz�tverni az ajt�mat, mert ezt akartad tudni? Kedves ez a rajong�s, de legk�zelebb l�gy oly j�, �s k�m�lj meg t�le! – felelte rekedten Piton, �s Lupinra t�bbet oda sem figyelve elv�nszorgott az egyik b�jitalos polchoz, �s kotor�szni kezdett.

Remus beljebb l�pett, �s els� pillant�sa r�gt�n az asztalra, �s az azon �ll� �vegre esett.

- Mulatozt�l az �jjel Perselus? Amint l�tom, nem b�rod olyan j�l a pi�t, mint r�gen – sz�lt nevetve.

- Fogd be Lupin… �hh. – Azzal kihal�szott egy s�rg�s sz�n� l�tty�t tartalmaz� �vegcs�t az egyik sor m�g�l, �s egy hajt�sra kiitta tartalm�t. A polcnak d�lve v�rt p�r percet, azt�n egy hangos s�hajjal nyugt�zta, hogy a f�jdalom egyre cs�kken.

- Mit akarsz? – k�rdezte azt�n ism�t, a m�g mindig vigyorg� var�zsl�t.

- Oh igen. Poppy a seg�ts�ged k�ri…

- Mily meglep�…

Remus vetett r� egy rosszall� pillant�st azt�n folytatta.

- A mugli n�, aki megs�r�lt tegnap d�lut�n - Poppy sz�lt, hogy m�r l�ttad – rosszabbul van. �jjel lement a l�za, �s ma reggel mag�hoz is t�rt, de nem sokkal k�s�bb �jra el�jult. Poppy k�ri, hogy k�sz�ts egy er�sebb l�zcsillap�t�t, mert neki a t�bbi beteg mellett nincs r� ideje.

- Egy�b? - k�rdezte morogva a b�jitalmester.

- Ja igen, �s azt k�ri, hogy csipkedd magad, ne kelljen r�d megint annyit v�rnia, mint a m�ltkor – k�z�lte mosolyogva Lupin, majd jobbnak l�tta, ha t�vozik, miel�tt Piton �t is a gyeng�lked�re k�ldi m�rg�ben.

- Szerencs�d – morogta a t�voz� ut�n Perselus. Ny�jt�zott egyet, vett egy gyors zuhanyt, �s �t�lt�z�tt, azt�n n�h�ny k�retlen megjegyz�ssel illette a javasasszonyt, hogy m�r megint �t zaklatja, �s hogy m�r megint nem tud vele, a megfelel� tisztelettel besz�lni, na meg persze, hogy m�r megint nem tud norm�lisan reggelizni visszament a nappaliba.

P�ccintett egyet a p�lc�j�val, mire megjelent el�tte egy g�z�lg� cs�sze k�v�. K�nyelmesen le�lt az egyik fotelban, �s sz�p lassan elkortyolgatta. V�g�l, mikor m�r nem maradt m�s �tlete, hogy mivel h�zza tov�bb az id�t, bossz�san kiment a laborba, �s neki�llt l�zcsillap�t�t f�zni. Mag�ban nyugt�zta, hogy ez a nap is pocs�kul indul, valamint, hogy szerencs�je annak a mugli n�nek, hogy nem ker�l vele k�zelebbi ismerets�gbe, mert biztosan megtoroln�, hogy m�g szombat reggel is ugr�ltatj�k miatta.

Negyven perc m�lva a f�zet elk�sz�lt. �tt�lt�tte p�r kisebb fiol�ba, majd fel�ltve szok�sos mogorva arc�t elindult a gyeng�lked�be.

- Csak hogy v�gre itt van! – csattan a javasasszony hangja, mikor megl�tta az �rkez�t. Mi tartott ennyi ideig?

- Bocs�sson meg Madam, de tudja milyen gyarl� ember vagyok, �gy csak nem �lltam meg, hogy aludjak az �jjel, �s akkor kelljek fel, mikor siker�lt kialudnom magam. S�t m�g ahhoz is volt k�pem, hogy megigyak egy k�v�t, csak hogy v�letlen�l se rontsam el a kis kedvenc betege gy�gyszer�t! Legk�zelebb �g�rem, tart�zkodom, az ilyen jelleg� erk�lcstelens�gekt�l – felelte a t�le telhet� legal�zatosabban g�nyos hangon, �s bemutatott egy hozz� passzol� meghajl�st.

- Nagyon humoros Perselus, mint mindig, de most, ha k�rhetem, menjen �s adja be a h�lgynek a f�zetet. M�r �gy is eleget k�slekedt�nk. – Azzal otthagyta a m�r cseppet sem vid�m tan�rt.

- V�n banya!- morogta. Kelletlen�l a parav�nhoz s�t�lt, �s bel�pett, hogy ott egy l�zt�l hom�lyos, m�lyk�k szemp�rral tal�lja mag�t szembe.

- Te j� �g, m�retet venni j�tt? Ne f�radjon 170 cm vagyok, a sz�l�t saccolja meg maga. Mahag�nit szeretn�k, ha lehet. Legal�bb most hadd k�ltsek magamra – suttogta er�tlen�l Vivien.

- Parancsol h�lgyem? – k�rdezte Piton felh�zott szem�ld�kkel, arc�n unott kifejez�ssel. Mag�ban pedig ism�t meg�llap�totta, hogy egyik mugli sem norm�lis.

- Mi�rt maga nem a hullah�zas pasas? Pedig pont �gy n�z ki ebben a fekete maskar�ban – k�rdezett vissza a l�ny, �s pr�b�lta jobban szem�gyre venni vend�g�t.

- Nem – felelte komoran f�rfi, azt�n fog�t csikorgatva fell�ngol� m�rg�ben k�zelebb l�pett a n�h�z, �s a homlok�ra tette kez�t.

- H�… - tiltakozott a beteg, �s megpr�b�lt fel�lni, de m�g ehhez is t�l gyenge volt, �gy er�tlen�l hanyatlott vissza a p�rn�ra.

- Ne fick�ndozzon m�r – mordult r� a tan�r. – Csak azt akartam megn�zni mennyire l�zas. Ezt igya meg. – A n� kez�be nyomta az egyik fiol�t, m�g a t�bbit az �jjeliszekr�nyre helyezte.

- Mi ez? – k�rdezte a beteg, �s k�tked�en m�regette az �vegcse tartalm�t.

- Nem m�reg, ne agg�djon.

- H�t azt rem�ltem is! – azzal fintorogva felhajtotta a b�jitalt �s szinte azonnal k�h�gni kezdett. - Ez borzalmas volt!

- Oh, sajn�lom legk�zelebb, majd eper �z�t k�sz�tek a kisasszonynak. B�r r�n�z�sre azt gondoln� az ember, hogy kin�tt abb�l a korb�l – felelte, s sz�ja szeglet�ben megjelent kedvenc g�nyos mosolya.

- Maga valami gy�gyszer�sz? – n�zett r� a n�, s elfojtotta a k�sztet�st, hogy nekiv�gjon valamit.

Piton az �gre emelte a tekintet�t. – Muglik… - morogta, ezzel megint felt�zelve a l�ny indulatait, majd v�gre kegyeskedett v�laszolni. – Valami olyasmi.

- Mi�rt �rzem �gy, hogy maga h�ly�nek n�z engem? �s mi az, hogy mugli? - k�rdezte d�h�sen Vivien.

- Ugyan, hogy tenn�k m�r olyat? – azzal sarkon fordult, �s m�r ki is l�pett a parav�n m�g�l, mikor m�g hallotta, a n� er�tlen, de ann�l inger�ltebb morg�s�t.

- Undok, v�n hal�lmad�r! Mit k�pzel mag�r�l? Hogy besz�lhet �gy egy beteggel! Ez�rt m�g megfizetsz, te …

- Igen kisasszony? - l�pett vissza Piton a parav�n m�g�. Valami�rt roppantul sz�rakoztat�nak tartotta a n� d�h�ng�s�t.

- Baszki… - sikkantott fel ijedt�ben a l�ny, majd hirtelen a sz�ja el� kapta kez�t.

- Ejnye, h�t illik �gy besz�lni? - k�rdezte a f�rfi kaj�n �lvezettel, l�tv�n, hogy siker�lt a fr�szt hoznia a l�nyra.

- Hal�lra r�m�tett! - felelte elpirulva Vivien. M�rhetetlen�l zavarba hozta, hogy �gy elsz�lta mag�t, r�ad�sul ez a pasas �gy n�z r�, mintha egy roppant m�k�s kis iz� lenne.

- Megtenn�, hogy nem b�mul �gy? Menni akart, h�t menjen! - n�zett v�g�l dacosan a f�rfira.

- Ahogy �hajtja h�lgyem! - felelte leplezni sem pr�b�lva mennyire sz�rakoztatja a l�ny esetlens�ge. Apr�t biccentett, �s elindult. Miel�tt azonban visszah�zta volna a parav�nt ism�t nem �llta meg, hogy ne n�zzen m�g egyszer a l�nyra. Az m�g mindig piros volt a haragt�l, �s d�h�sen pr�b�lta eligaz�tani f�lrecs�szott takar�j�t.

Perselus �nk�ntelen�l elmosolyodott. ’Milyen j�l �ll neki, ha m�rges’ – futott �t agy�n a k�sza gondolat. Majd, mikor r�eszm�lt, hogy m�r megint a n�t b�mulja sarkon fordult, �s h�tra sem n�zve elviharzott a gyeng�lked�r�l.