Fájó emlékek dala

Hald egy haldokló szavát,

Fájó emlékek dalát,

Ki gyűlölte magát,

Kit nem vígasztalt barát.

Kit rosszak eltapostak,

Gonoszak felkaroltak,

Kin kínok uralkodtak,

S érzelmek munkálkodtak.

Örökké marja tette,

Melyet víz nem mos le,

Napfény nem éget el,

Csak a sötétség rejthet el.

Álmában kísértő vágy,

Vörösbe zárt zöld szempár,

Rózsa arc és selymes száj,

Mire életében várt.

Meghalt ki élhetett

Volna még szép éveket,

S ki a halált kérlelte

Élt meg gyászos éveket.

A múlt kínzó árnya,

Elméjébe zárva,

Ezer sebet vájva,

Megtorlását várta.

Szívén égő bélyeg,

Karján kígyó mérge,

Arcán a múlt vétke,

A padlón elfolyt vére.

Bánta mit tett, míg élt,

Óvta ellene vérét,

Jóvátette vétkét,

Nyugodjon hát békén.

2007-07-28