- �n Ron Weasley vagyok. Na Fred menj m�r arr�bb – l�kd�ste f�lre testv�r�t Ron, �s � is kezet ny�jtott Viviennek. – T�nyleg nagyon h�l�sak vagyunk. Azok a rohad�kok – eln�z�st igazgat� �r – sz�val azok a nyomorultak, j�l elkaptak minket, �s a t�bbiek nem tudt�k merre vagyunk. T�nyleg nagyon k�sz�nj�k.

- �rvendek Ron, �s igaz�n nincs mit megk�sz�nn�d – mondta, majd az ikrekhez fordult. – J�l tippelek, hogy ti is Weasleyk vagytok?

- Fred �s George Weasley, Miss. Stonewall, �rvend�nk a szerencs�nek – szavalt�k egyszerre az ikrek, s �lt�kben par�d�s meghajl�st produk�ltak.      

Vivien j�t nevetett a k�t fi� boh�ckod�s�n, majd a m�g mindig �lldog�l�k fel� ford�totta a tekintet�t.

- Engem Harry Potternek h�vnak, Miss. Stonewall – l�pett el�re Harry. - Nagyon �r�l�k, hogy megismerhetem. M�r voltunk bent �nn�l kor�bban is, de nyilv�n nem eml�kszik r�, nagyon l�zas volt. Rem�lt�k, hogy hamar rendbe j�n – mondta Harry kedves, �szinte mosollyal.

- �n is nagyon �r�l�k Harry – viszonozta a bemutatkoz�st Vivien, �s Harryvel is kezet fogott. K�l�n�s fi�. Sok a titka, �s sokat szenved. Futott �t a gondolat Vivienen, mik�zben a tizenh�t �v k�r�li fi� arc�t f�rk�szte. �nk�ntelen�l is er�sebben szor�totta meg a kiny�jtott kezet, �s melegebben mosolygott r�, mint a t�bbiekre.

- Ezt �nnek hoztuk, kis �dess�g, a gyorsabb gy�gyul�shoz. – Azzal Harry el�vette az addig k�peny�ben rejtegetett nyal�nks�gokkal teli kos�rk�t, �s letette az �gy melletti �jjeliszekr�nyre.

- Nagyon kedvesek vagytok, igaz�n k�sz�n�m, m�r majdnem �hen vesztem – ragadta mag�hoz r�gt�n a kis csomagot Vivien, �s ki is hal�szott bel�le egy lil�s sz�n� dobozk�t.

- Csokib�ka, vigy�zzon nehogy elugr�ljon, b�r �ltal�ban csak egyet tudnak ugrani – sz�lt k�zbe halkan Neville, �s � is az �gy k�r�l �cs�rg� k�z� f�rk�z�tt, nyom�ban Hermion�val.

- Engem Neville Longbottomnak h�vnak – mutatkozott be a fi�. – A t�bbiek mes�lt�k mi t�rt�nt �nnel. �r�l�k, hogy megismerhetem.

- �n �gyszint�n, Neville.

- �n pedig Hermione Granger vagyok – mondta a barna haj� l�ny, �s letelepedett az utols� �rv�n maradt sz�kre, �s �rdekl�dve n�zte a zavartan mosolyg� beteget.

Vivien hirtelen azt sem tudta, mit mondjon. Nagyon meglepte ez a sok l�togat�, �s nagyon j�l esett neki, hogy ezek a gyerekek ennyire agg�dtak �rte. Zavar�ban elkezdte �vatosan kibontogatni a csokib�k�t, ami val�ban tett egy elkeseredett menek�l�si k�s�rletet, de ennek Vivien gyors, �s a b�ka sz�m�ra tragikus v�get vetett. Sorban el�ker�ltek azt�n a kos�rk�b�l, a k�l�nb�z� m�gikus �dess�gek. A sr�cok persze sz�vesen magyar�zt�k el, hogy melyik micsoda, �s nem kev�sb� fogadt�k sz�vesen, mikor Vivien megk�n�lta bel�l�k �ket �s az igazgat�t.

- M�g, j�, hogy visszament�nk �rte a toronyba, mikor sz�lt Percival, hogy fel�bredt a kisasszony – mondta Ron, mik�zben �pp azon volt, hogy elcsaklizza Harry orra el�l az utols� t�k�s derely�t.

- Hat�rozottan j�l tett�tek – �rtett egyet George, �s mint Salamoni d�nt�b�r�, elragadta Harry kez�b�l a sikeresen kiharcolt derely�t -, �s r�vid �ton elt�ntette. Majd mikor �jra a haragos Harryre, �s a m�g haragosabb Ronra n�zett, hatalmas �t�rz�ssel, nagyokat s�hajtva tette hozz� - Nem n�zhettem tov�bb a visz�lykod�st, k�t ilyen j� bar�t k�z�tt. Ne is h�l�lkodjatok, testv�ri szeretetb�l tettem.

- Harry nem is a testv�red – sz�rta k�zbe d�h�sen Ron.

- De olyan, mintha az lenne – felelte tettetett felh�borod�ssal m�regetve �ccs�t George – ezzel most komolyan megs�rtett�l Ronald – �s Ron rezign�lt s�hajaival mit sem t�r�dve, megj�tszott s�rtetts�ggel h�tat ford�tott neki.

Dumbledore mosolyogva figyelte a kis jelenetet. �r�lt, hogy v�gre nevetni l�tta Harryt. Mostan�ban t�l komor volt. T�ls�gosan mag�val r�ntotta a teher, amit cipelnie kellett ilyen fiatalon. Nem ker�lte el a figyelm�t, hogy Vivien nagyobb figyelmet szentel a kis kiv�lasztottnak, mint a t�bbieknek, pedig a fiatal n� nem is sejthette az igazs�got. Val�sz�n�leg a tapasztalat vezeti – gondolta az igazgat�. – Sok mindent l�thatott m�r �let�ben.

Mag�ban el�gedetts�ggel nyugt�zta, hogy meg�rz�se helyes volt. J�l tette, hogy beavatta Vivient p�r dologba, �s hogy engedte a gyerekeknek, hogy tal�lkozzanak vele. Rem�lte, hogy ez a k�zj�t�k - egy�tt lenni valaki olyannal, aki mit sem tud a h�bor�r�l -, kicsit eltereli majd a figyelm�ket a borzalmakr�l. Ha csak p�r �r�mteli pillanatra is.

- Na igen, csak att�l f�lek – sz�lt k�zbe Neville, aki �pp egy gyan�san s�rga Bogoly Berti-f�le drazs�t n�zegetett -, hogy Piton professzor ezt nem fogja megfelel� indoknak tartani.

- Mi�rt mi k�ze van neki ehhez? – morogta neki Harry, de mikor elkapta az igazgat� megrov� tekintet� ink�bb elhallgatott.

- Piton? – n�zett r� nagy szemekkel Vivien. – Piton professzor?

- Igen, igen � az egyik tan�runk – v�laszolt Neville helyett Hermione.

Vivien m�g mindig hitetlenkedve n�zett Dumbledore-ra.

- Pitonnak… h�vj�k az egyik tan�rt? – k�rdezte az igazgat�t. – M�r �gy �rtem, most komolyan ez a neve? Piton… mint a k�gy�? – Erre a k�rd�sre m�r a kis csoport minden egyes tagja r�zk�dott az elfojtott nevet�st�l, �s m�g Dumbledore sem �llta meg mosolyg�s n�lk�l.

- � igen. �gy, nagyj�b�l. Tudja n�lunk nem igaz�n szoktak a sz�l�k v�logat�sak lenni, ha a n�vad�sr�l van sz�. B�r jelen esetben, a Piton, a mi b�jitalmester�nk vezet�k neve. Perselus Piton professzor az iskol�nk b�jitaltan tan�ra – mondta, �s igyekezett szigor� pillant�ssal n�zni a m�g mindig vihog� Ronra.

- Oh �rtem m�r, �s eln�z�st – szabadkozott Vivien. – Csak tudja, ez el�g szokatlan n�v, b�r m�r az Albust sem eg�szen �rtettem – tette hozz� �lmatag hangon.

- H�tha m�g hallan� a teljes nevemet – nevetett fel Dumbledore, azt�n keresett mag�nak a kupac �dess�gb�l, egy �rtalmatlannak l�tsz� darabot.

- B�jitalmester – f�zte tov�bb a gondolatot Vivien. Elgondolkozva r�ncolta �ssze a szem�ld�k�t, majd hirtelen el�nt�tte egy balj�s gondolat, �s gyanakv� arccal ism�t az igazgat�hoz fordult.

- Csak nem arr�l a k�t l�bon j�r� viharfelh�r�l van sz�? Magas, komor, idegt�p�en szarkasztikus? – k�rdezte rosszat sejtve, �s balsejtelme csak er�s�d�tt, mikor a le�r�sa �jabb nevet�s-rohamot ind�tott el a betegl�togat�k k�z�tt.

Dumbledore, sikertelen�l pr�b�lva elfojtani egy mosolyt, megk�sz�r�lte a tork�t, �s ker�lve a gyerekek pillant�s�t, v�laszolt.

- �, azt hiszem � lesz az. Khm… sz�val m�r tal�lkoztak? – N�zett aggodalmas, bocs�natk�r� tekintettel Vivienre az igazgat�.

- Fut�lag – felelte a n�, majd felh�zta jobb szem�ld�k�t, �s �rdekl�dve Neville-hez fordult. – De mi�rt kellene b�rmilyen indokot szolg�ltatnotok neki?

- H�-h�t az�rt – pislogott nagyokat a fi� –, mert mikor Percival sz�lt Harry�knek, �pp b�jitaltanr�l j�tt�nk kifel�, �s �k felrohantak a toronyba… ���… sz�val, j� nagy volt az iram, �s h�t… – Harry �s bar�tai ek�zben rosszat sejtve n�ztek �ssze, majd Neville-re, aki ekkor m�r zavartan az igazgat� fel� fordulva besz�lt. – Piton professzor �pp akkor j�tt, ki a szert�rb�l egy hatalmas, jeges v�zzel teli lombikot lebegtetve maga el�tt. Abba akarta �sszegy�jteni az �r�n k�sz�lt sebhegeszt�t, merthogy abban kell �llnia, adott h�m�rs�kleten vagy valami ilyesmi. Mikor elsz�guldottak mellette - persze biztosan csak v�letlen�l -, de nekil�kt�k a professzort a falnak. A lombik �sszet�rt, �s Piton professzor… sz�val Piton professzor irt� m�rges volt, �s elkezdett ord�tozni mindenkivel, de Harry, Ron �s Hermione m�r nem voltak ott.

- Te szents�ges Merlin – s�p�tozott Hermione –, ez�rt m�g ny�ron is b�ntet�munk�ra kell majd j�rnunk. Mi a fen��rt kellett annyira rohanni, megmondtam hogy…

- Nyugi, Hermione ez m�g nem akkora b�n – pr�b�lta nyugtatgatni Ron a l�nyt, de nem volt t�l meggy�z�.

- Nek�nk ehhez semmi k�z�nk – mondta Fred.

- Nan�, hogy nincs – replik�zott George is – mi csak hozz�tok csap�dtunk semmi t�bb. Nem is k�ne itt lenn�nk. T�nyleg Fred, szerintem indulnunk is k�ne m�r. – Azt�n szavaihoz h�ven fel�llt, �s s�rget�en n�zett testv�r�re.

- Testv�r, h�gom, Merlin legyen veletek – tette Ron v�ll�ra a kez�t Fred, �s az �szinte gy�szol� tekintet�vel n�zett hol az �ccs�re, hol Ginnyre.

- H�, �n sem voltam ott. Ez csak Ron�k sara – ellenkezett Ginny, �s ezt nyomat�kos�tand� t�volabb h�z�dott az eml�tettekt�l.

- K�sz sz�pen Ginny – mondta lemond�an Ron.

- Ez a Piton professzor ennyire szigor� lenne? Annyira biztos nem lesz hajthatatlan – pr�b�lkozott Vivien egy kis lelket verni a t�rsas�gba, �s seg�lyk�r�en n�zett Dumbledore-ra.

- Att�l tartok �n ez �gyben nem tehetek semmit. Sajn�lom, de ez kiz�r�lag Piton professzor hat�sk�r�be tartozik – mondta az igazgat�, majd Vivienr�l az �pp kiny�l� ajt�ra emelte tekintet�t.

- Igazs�g szerint engem is ut�natok k�ld�tt, hogy sz�ljak, azonnal menjetek vissza – mondta riadtan Neville. - Ajaj… teljesen kiment a fejemb�l. Ezt �n sem �szom meg.

- M�g sz�p, hogy nem Mr. Longbottom.