Mézes-mustáros ragu

Ezt a roppantul finom ételt, mert tényleg roppantul finom Erika pécsi látogatása alatt kreáltam, bár csak az érdem fele az enyém, hisz Erika szakavatott kóstolása nélkül nem lett volna belőle semmi. 8)

Gyorsan elkészül és jóformán semmi olyan nem kell hozzá, ami minden háztartásban ne lenne általánosan a hűtőben, spájzban stb. és ezt most nem úgy mondom, mint a Sthal 8).

Hozzávalók 2 személyre, illetve, ami feltétlenül kell bele:

·         hozzávetőleg fél kiló csirke, vagy pulyka mell, de ha olcsóbban akarunk kijönni belőle, akkor inkább javasolnám a pulykacombot. Nem olyan omlós, mint „pulyka cici”, de azzal is nagyon finom.

·         1,5 deci méz (Intersparban cirka 100 Ft);

·         egy paradicsom, egy paprika (ebből a hegyes zöld, de ha valaki nem szereti az erőset, ez kimaradhat.)

·         egy kisebb fej vöröshagyma;

·         pár gerezd fokhagyma;

·         minimális mennyiségű étolaj;

·         mustár;

·         fűszerek: bors, só, vegeta, bazsalikom, szerecsendió, fahéj, citromhéj;

·         rizs.

Az elkészítés:

 A husit vékony csíkokra (ne túl vékonyra, kb. olyanra, hogy egy villára simán fel lehessen szúrni) vágjuk. A vöröshagymát felkockázzuk és az olajon üvegesre pároljuk, az sem baj, ha kicsit megpirul. Ha a hagyma kívánt állapotba került, hozzáadjuk a szeletekre vágott paradicsomot, paprikát. Ha erős paprikával készítjük, javaslom, hogy nagyon vékony karikákra tessék szelni, úgy az íze megmarad, de nem lesz méregerős. A hagymát megszórjuk legalább kétcsipetnyi bazsalikommal, és borssal. Ha a paprika és a paradicsom is már egészen megpuhult rátesszük a husit, és párszor megkevergetve megsütjük.

Míg sül a husi elkészítjük a mézes-mustáros szószt. Egy kis tálba beleöntjük a mézet, és hozzákeverjük az ízlés szerint adagolt mustárt. Nem kell félni a mustrától, nem szabad vele finomkodni, mert a méz ugyebár sűrű, édes, és igen erőteljes íze van, olyannyira, hogy nem kell attól félnünk, hogy a mustárt túlzottan lehet benne érezni. Szóval lehet szép tisztességes mennyiséget rányomni, én úgy saccra két-három evőkanálnyit kevertem el benne. Ha a mustár jól elkeveredett teszünk bele egy kávéskanálnyi fahéjat, egy fél (!) kávéskanálnyi szerecsendiót, ízlés szerint egy kevés borsot, és mindezt megkoronázva reszelünk bele egy gerezd fokhagymát. Utólag jutott eszembe, hogy egy fél citrom reszelt héja mennyire feldobnám így azt is bátran lehet bele tenni, csak ne túl sokat. Ha ezzel mind megvagyunk, felöntjük kb. annyi vízzel, mint amennyi az egész szósz mennyisége, és jól elkeverjük. Ha egy kicsit hígnak érezzük (értsd. ne legyen túl folyós) teszünk hozzá egy kevés lisztet, hogy besűrűsödjön.  

Ha a husi már jól átsült ráöntjük a szószt, és jól megforgatjuk benne. Ha a szósz a húsból kifőtt, általában nem csekély mennyiségű víztől felhígul ismételten lisztel tudjuk sűríteni. Akkor jó az állaga, ha forrás közben, hogy is mondjam, rotyog az egész, mint mikor pudingot főzünk és már jó sűrű. Ha kicsit elfőné a levét lehet pótolni vízzel, ha sok lenne rá aztán a víz ugyan úgy, mint korábban lehet liszttel sűríteni. Kevés vegetával lehet ízesíteni, és persze sózni sem árt. Végül pár fokhagyma gerezdet ráreszelünk, és jól elkeverjük benne. Miután a husira került a szósz kb.10-15 perig hagyjuk az ízeket összeérni. Jót tesz neki, ha hagyjuk kicsit megpirulni (odakapatjuk) a husit a serpenyő alján.

Ha kész melegében főtt, vagy párolt rizzsel tálaljuk.

Jó étvágyat. 8)