6. fejezet

�

Z�ldtea �s csipkebogy�

�

Neville arca, ha lehet m�g jobban els�padt. Fej�t f�lig lehajtva, �vatosan fordult h�tra, mintha att�l tartana, hogy ha t�l felt�n�en mozdul, a m�g�tte tornyosul� fekete alak hirtelen lecsap r�, �s egyszer�en felfalja.

�

A f�rfi arckifejez�sb�l �t�lve, f�lelme nem is volt teljesen alaptalan.

�

Vivien �nk�ntelen�l h�z�dott h�tra �lt�ben, elb�jva az id�k�zben sz�k�kre visszaereszked� ikrek, �s Ron h�ta m�g�tt. �gy elrejt�zve legal�bb k�nnyebben tudta megfigyelni, a t�bbiek reakci�j�t.

�

Harry hat�rozottan bossz�snak t�nt. Amint a f�rfi megjelent a fi� egyszerre bez�rk�zott, �s mogorva arckifejez�ssel meredt maga el�, gondosan ker�lve a t�bbiek, �s k�l�n�sen Piton professzor pillant�s�t. Nyilv�nval� volt, hogy komoly ellent�t fesz�l kettej�k k�z�tt.

A t�bbiek nagyj�b�l ugyan azt a reakci�t mutatt�k. Hat�rozottan p�nikba estek.

�

- M�gis mit k�pzelnek maguk? – sz�lt dermeszt�en fagyos hangj�n a professzor. – Hogy veszik a b�tors�got, hogy figyelmen k�v�l hagyj�k, az iskola h�zirendj�t, egy nyilv�nval�an fokozott k�r�ltekint�st ig�nyl� k�rnyezetben? Abban a hitben voltam, hogy legal�bb annyit siker�lt az elm�lt hat �v alatt a fej�kbe vernem, hogy a b�jitallabor k�zel�ben, l�tfontoss�g� az el�vigy�zatoss�g!

- Nem voltunk a labor ter�let�n. R�g kinn voltunk a folyos�n, mikor… - v�gott k�zbe dacosan Harry, de a tan�r, Vivient is megr�m�t� hirtelens�ggel fojtotta bel� a sz�t.

- Azt hittem, el�gszer volt szerencs�je illet�ktelen�l behatolni a b�jitalrakt�ramba, hogy tiszt�ban legyen vele, merre tal�lhat�, Potter. Annyira pedig m�g maga sem lehet ostoba, hogy fel ne fogja: Az a ter�let legal�bb olyan vesz�lyeztetett, mint a maga �stj�nek 10 m�teres k�rzet�n bel�l, mikor �pp megk�s�rel sz�nalmas k�pess�geivel k�rkedni az �r�mon! – az utols� mondatot szinte m�r ord�totta, �s addig t�k�letesen nyugodtnak hat� arc�n most m�r szinte l�ngolt a gy�l�let. – De mag�nak teljesen mindegy, hogy esetleg a felel�tlen �s ostoba viselked�s�vel m�sokat is vesz�lybe sodorhat, igaz? Hogy is v�rhatn�nk el egy akkora h�st�l, mint maga, olyan felesleges id�pazarl�st, mint hogy tekintettel legyen a t�rsai testi �ps�g�re?!

�

- Perselus - hangzott fel az igazgat� nyugodt, komoly hangja. Piton meglepetten kapta fej�t az addig Dumbledore-t rejt� sarok fel. A meglepetts�g csak egy pillanatig villant �t az arc�n, majd ugyan olyan hirtelens�ggel, ahogy az im�nt el�nt�tte a d�h, �jra fel�lt�tte fagyos �larc�t.

- Igazgat� �r, merem rem�lni, hogy nem �hajtja kih�zni Pottert �s a bar�tait, ebb�l az �gyb�l. A felel�tlens�g�kkel…

- Nyugalom, Perselus – intette csendre tan�r�t az igazgat�. – Eszem �g�ban sem volt kimenteni Harry�ket. Hib�t k�vettek el, ezzel nyilv�nval�an �k is ugyan �gy tiszt�ban vannak, �s v�llalni fogj�k �rte a k�vetkezm�nyeket – mondta, �s k�zben jelent�s�gteljesen a morgol�d� Harryre n�zett.

- Ebben a k�rd�sben nem biztos, hogy egyet tudok �rteni �nnel, professzor. Nos, akkor Potter, ami a b�ntet�s�ket illeti… – folytatta volna Piton, egy rosszindulat�, el�gedett mosollyal az arc�n, azonban az igazgat� m�g nem fejezte be mondand�j�t.

- Csup�n arra akartam felh�vni a figyelmed - n�zett megrov� tekintettel a professzorra Dumbledore – hogy jelenleg a gyeng�lked�n vagyunk, ahol is el�fordulhat, hogy az ord�toz�soddal, megzavarod a betegek nyugalm�t.

�

Hogy a di�kjai el�tt utas�totta rendre az igazgat�, m�rhetetlen�l s�rtette Pitont; arcizmai hirtelen megfesz�ltek, �s szemmel l�that�lag nagy er�fesz�t�s�be ker�lt, hogy ne mutassa ki, mennyire s�rti az �nbecs�l�s�t, az a p�r szigor� sz�.

�

- Eln�z�st, uram - sz�rte fogai k�zt a szavakat, a f�rfi, majd a szem�ben m�g nagyobb megvet�ssel ism�t a gyerekekhez fordult. - Potter, Weasley, Granger holnap d�lut�n n�gykor jelentkeznek n�lam, hogy megkapj�k a b�ntet�s�ket, a k�vetkez� k�t h�tre. Ezen fel�l, fejenk�nt 15 pontot vonok le a h�zukt�l.

�

Az �ltal�nos felmordul�s, a bejelent�s�t k�vet�en nem igaz�n �rdekelte a professzort, ha csak annyiban nem, hogy �jra megjelent sz�ja szeglet�ben az az ut�latosan g�nyos mosoly.

�

- Amennyiben nem szeretn�, hogy tov�bb cs�kkentsem a h�zuk am�gy is csek�lyke pontjait, ink�bb ne mondja ki, Potter – sz�lt oda �rad� szarkazmussal a fi�hoz, aki erre m�rgesen becsukta, val�ban sz�l�sra ny�l� sz�j�t, �s csak a szemeib�l �rad� d�hvel ord�totta a tan�r k�p�be a v�lem�ny�t.

- Ami pedig mag�t illeti, Longbottom, ha m�r ennyire szereti a bar�taival t�lteni az idej�t, nyugodt sz�vvel csatlakozhat hozz�juk holnap a b�ntet�munk�n. Az �n sz�m�ra, m�r �gy is r�g tartogatok, egy kis k�l�nlegess�get – tette hozz�, �s l�that� �lvezettel fix�rozta, az imm�ron enyh�n reszket� fi�t. - �s miel�tt elfelejtem, 10 pont a h�z�t�l, ami�rt ellenszeg�lt egy tan�r�nak, �s nem teljes�tette az �nnek adott utas�t�st – adta meg a kegyelemd�f�st. - A holnapi viszont l�t�sra. Igazgat� �r - biccentett a felettese fel�, �s t�vozni k�sz�lt.

�

- Velem nem is �hajt sz�t v�ltani, Piton professzor?

�

A fiatal n� el�red�lt a p�rn�n, el�b�jva az addig biztons�got jelent� takar�sb�l, �s kedvesen r�mosolygott a hirtelen megtorpan� tan�r h�t�ra.

Tekintet�t egyenesen a f�rfire szegezte, de szeme sark�b�l l�tta, hogy a gyerekek agg�dva pillantanak �ssze.

Pitont nagyon meglepte, hogy a n� megsz�l�totta. Term�szetesen nem ker�lte el a figyelm�t a jelenl�te, nehezen is ment volna, mivel az a csom� idi�ta �gy �lte k�rbe, mint egy rak�s k�js�v�r udvaronc, a friss h�st a h�remben. Na, j�, tal�n Granger �s a Weasley l�ny nem. De a t�bbi… na, j� tal�n Dumbledore sem, hab�r ki tudhatja… Merlin szerelm�re t�rj m�r magadhoz - szidta �ssze mag�t gondolatban,�majd enyh�n felvonva jobb szem�ld�k�t, v�gre m�lt�ztatott a n� fel� fordulni.

�

Azt�n csak b�mult r�.

Egyetlen �rva sz� n�lk�l.

Mintha nem �rten�, hogy az mi�rt nem besz�l.

�

Mintha nem is �t sz�l�tott�k volna meg, hanem egyenesen � tett volna fel k�rd�st, �s most egyre t�relmetlenebb�l v�rn� a v�laszt.

Dumbledore mindek�zben m�lyet s�hajtva konstat�lta, hogy bizonyos dolgok sohasem v�ltoznak. Legal�bbis Perselus saj�tos hozz��ll�sa az �t megillet� tisztelet „kiv�v�s�r�l”, biztosan nem. Kezdi m�r… - gondolta az igazgat�, szem�t az �gnek emelve.� – Rem�lj�k a kisasszony nem t�l �rz�keny t�pus.�

�

Viviennek hat�rozottan az a benyom�sa t�madt, hogy a f�rfi, arra v�r, hogy � sz�laljon meg el�bb. Hab�r az alapvet� udvariass�gi formul�k eg�szen m�st dikt�ltak volna, a var�zsl�t szemmel l�that�lag, ez a t�ny cs�ppet sem izgatta. Most mire fel ez a nagy hallgat�s? Ez kezd nagyon k�nos lenni… - gondolta Vivien f�rk�sz�, k�k szemeit a s�t�t szemp�rra f�ggesztetve. Lassan, de biztosan kezdett az, az �rz�se lenni, hogy a m�gus kifejezetten arra j�tszik, hogy zavarba hozza �t, ami�rt meg merte sz�l�tani.� -… csak �gy, a miheztart�s v�gett. Hogy tudjam, hol a helyem. Igaz, Piton professzor? Ennyire a sz�v�re vette volna az igazgat� rendreutas�t�s�t? Valahogy k�tlem.�

Vivien mosolya m�g sz�lesebb lett, majd csak „a miheztart�s v�gett”, � is felvonta jobb szem�ld�k�t, �s tov�bbra is k�rd�n b�multa a tan�rt.

�

A n�ma p�rbaj k�ls� szeml�l�i l�legzetvisszafojtva v�rt�k a fejlem�nyeket, hol Vivien mosolyg�, hol a professzor rezzen�stelen, merev arc�ra pillantva.

M�r csak az elg�rd�l� �rd�gszek�r, �s a harangkong�s hi�nyzik – jutott Viv esz�be valamelyik id�tlen spagetti western, amit nemr�g l�tott, �s kis h�j�n elnevette mag�t a helyzet abszurdit�s�n. V�g�l m�gis meg�llta, hogy nevet�sben t�rj�n ki, �s kitart�sa meg is hozta a v�rt eredm�nyt.

�

- Hmm… - k�sz�r�lte meg a tork�t Piton, akit roppantul kezdett fesz�lyezni ez a fajta, szokatlan ellenszeg�l�s. Ez a n� sz�rakozik vele, ezt biztosra vette. - Ny�lv�n nem tetszett neki, ahogy a kis rajong�ival b�ntam – gondolta, �s elfojtott mag�ban egy g�nyos kacajt.

- Nos… �r�mmel l�tom, hogy m�r jobban van – mondta v�g�l az �r�m legkisebb jele n�lk�l, olyan mar� g�nyt�l cs�p�gve, hogy szavai szinte lyukat �gettek a padl�n.

�

Vivien szem�ben azonban gy�zelemittas villan�s futott �t, de olyan hirtelen, hogy azt az �rintett m�sik f�len k�v�l senki nem vette �szre, �s m�g � sem volt biztos benne, hogy val�ban l�tta. A fiatal n� csak tov�bb mosolygott t�retlen�l. S�t, ahogy szemei egy pillanatra ism�t felcsillantak, eg�szen �gy t�nt, mintha tetszett volna neki Piton g�nyol�d� st�lusa.

�

- Val�ban? H�t ez roppantul kedves �nt�l – mondta a n�, l�gyan-kellemes hangon, majd tekintet�t el sem szak�tva az �benfekete szemp�rt�l, m�g el�r�bb csusszant az �gyon, eg�szen k�zel ker�lve a f�rfihez, �s k�zfog�sra ny�jtotta a kez�t. A b�jitalmester ezt m�r v�gk�pp nem tudta mire v�lni. Vagy a n� ennyire ostoba, vagy � nem a r�gi m�r. De valahogy mindkett�ben er�sen k�telkedett. A biztons�g kedv��rt vetett egy pillant�st Potter haragt�l v�r�s�d� fej�re, �gy meggy�z�dhetett r�la, hogy el�z� megjegyz�se f�lre�rthetetlen volt.

�

- A nevem Vivien Stonewall, �s roppantul �r�l�k, hogy megismerhetem �nt, Piton professzor.

�

Olyan k�l�n�s hangs�llyal ejtette ki az utols� k�t sz�t, mintha csak finoman, l�gyan �zlelgetn� a f�rfi nev�t, mint valami eladdig ismeretlen �nyencs�get.

Ez persze a f�rfi figyelm�t sem ker�lte el, �gy egyre felt�n�bb agg�llyal kezdte figyelni a n� arc�t.

�

-��������� Igaz�n? – k�rdezte egy szkeptikus pillant�st vetve Vivienre, aki erre szinte m�r b�nt�an �des kacajt hallatott.

-��������� Az m�r mindenesetre ennyib�l is kider�lt a sz�momra, hogy �n igaz�n k�l�nleges tan�r lehet. �gy azt hiszem, �szint�n mondhatom, igaz�n, professzor. Rem�lhetem, hogy lesz alkalmam k�zelebbr�l is megismerni? – k�rdezte azt�n a n�, m�g mindig neg�desen mosolyogva, az �t egyre gyanakv�bban m�reget� var�zsl�ra.��

�

Ez a n� most t�nyleg fl�rt�l velem? – Val�ban, egy pillanatig ez is �tfutott Piton agy�n. Azt�n, ahogy �sszeh�zott szem�ld�kkel, m�g jobban megn�zte mag�nak az �t csillog� szemekkel b�mul� n�t… r�j�tt. �s kegyetlen�l �tkozta mag�t �rte, hogy csak azt�n j�tt r�. M�giscsak �regszik.

Beletelt p�r m�sodpercbe, mire r�eszm�lt, hogy a n�, alattomos �s �lnok m�don nem hogy, nem fl�rt�lt vele, hanem pont azt akarta, hogy zavarba j�jj�n. Nem is. Pontosan azt akarta, hogy egyenesen a di�kjai el�tt j�jj�n zavarba �, akivel a di�kok sosem mertek sz�rakozni, akit mindenki tisztelt, vagy legal�bbis f�lt. �, aki nyilv�nval�an mindig �s minden helyzetben tudta, hogy mit �s hogyan kell tennie, ker�lj�n megal�z� helyzetbe, mert egy ismeretlen n�szem�ly a di�kjai, �s a f�n�ke orra el�tt kezd el vele fl�rt�lgetni!

Mindennek a tetej�ben Potter�k szeme l�tt�ra! S�t egyenesen Potter�k miatt! Nyilv�nval�, hogy a vel�k val� kis incidenst akarja ilyen m�don megtorolni, ez a…

�s mindezt r�ad�sul, olyan j�l csin�lta, hogy �, marha majdnem bele is s�t�lt a gondosan fel�ll�tott csapd�ba. Ki akar hozni a sodromb�l, de nem fog neki siker�lni.

Szem�ben hirtelen furcsa f�ny villant, majd olyat tett, amit senki nem felt�telezett volna, legkev�sb� Vivien.

Harry azt hitte, rosszul l�t. �s hall. Azt�n �jra. L�tta amint Piton, k�zelebb l�p az �gyhoz, �s mosolyogva, gyeng�den megfogja Vivien kez�t, majd a maga m�lyzeng�s� hangj�n megsz�lal, �gy ahogy m�g sosem hallotta azel�tt.

�

-��������� Igaz�n �rvendek, Miss. Stonewall – mondta, �s szel�d cs�kot lehelt a n� kez�re. - �n Perselus Piton vagyok, b�r ezt m�r val�sz�n�leg el�rult�k kegyednek - sand�tott az egyre aggodalmasabb arcot v�g� igazgat� fel�, mik�zben l�gyan v�gigsim�tva a n� k�zfej�n elengedte azt. - Bocs�sson meg, k�rem, ha kiss� durv�nak t�ntem az im�nt, de tudja, ha az ember gyermekek k�zt t�lti az idej�t, bizony n�ha hajlamos m�sokkal is oly bizalmatlanul b�nni, mint a rosszcsont nebul�kkal – mondta h�ta m�g�tt �sszefont k�zzel, �s somolyogva egyenesedett fel a fiatal n� �s led�bbent l�togat�i el�tt. - Tudom, a modortalans�g mekkora v�tek, k�l�n�sen egy olyan h�lggyel szemben, mint �n. Rem�lhetem, hogy megbocs�t? – hangja szinte m�r-m�r esdekl�en udvarias volt, �s tekintet�b�l val�ban, �szinte megb�n�s sug�rzott.

�

Vivien n�h�ny pillanatig elgondolkozva meredt a f�rfira. Beharapta als� ajk�t, par�nyit �sszeh�zta j�g-k�k szemeit, azt�n egy halk ciccent�ssel enyh�n h�trad�lt, �s kez�vel h�tul megt�masztva mag�t ism�t a f�l� tornyosul� f�rfira n�zett.

�

-��������� Komolyan mondom, m�r majdnem elhittem – mondta v�g�l g�nyos mosollyal a sz�ja szeglet�ben. – De ezzel a g�gy�g�ssel teljesen elrontotta.

�

Piton mosolya erre undorod� fintorba torzult. Szemeit az �gnek emelte, �s el�re vonta karjait, hogy a j�l ismert fenyeget� st�lusban �sszefonhassa mellkasa el�tt.

�

-��������� Na, ne mondja. A maga kis nevets�ges mutatv�ny�t minek nevezn�? Mondja, komolyan azt hitte, hogy beveszem? – k�rdezte a n�t�l m�rhetetlen �nel�g�lts�ggel. Vivien a szem�t forgatta a f�rfi elt�lzott gesztikul�ci�j�n, majd Piton kor�bbi st�lus�t ut�nozva felelt.

-��������� �szint�n sajn�lom, Piton professzor, hogy annyira ritk�n fordul el� �nnel az ilyesmi, hogy ha net�n m�gis hasonl�t tapasztalna, r�gt�n biztosra veszi, hogy csak �tver�s.

K�l�nben is, hogy mondhat ilyet? Komolyan azt hitte, hogy nem vettem �szre, hogy az im�nt mennyire elbizonytalanodott? Ugyan ne vegye a sz�v�re, �ltal�nos gyenges�ge ez a f�rfiaknak; valah�nyszor megl�tnak, egy n�t egy pillanatra elfelejtenek gondolkozni, legal�bbis az agyukkal - tette hozz� kedves hangon a n�.

Piton erre m�lyen besz�vta a leveg�t, �s Vivien egy percre azt hitte mindj�rt �v�lteni fog. Ehelyett azonban – mindenkit meglepve - norm�l hangsz�nen, de pokoli szarkazmussal sz�lalt meg ism�t.

�

-��������� F�rfi�i gyenges�g?� - felelte nevetve a tan�r. – H�t persze ez norm�lis esetben lehet, hogy �gy is lenne, de ez�ttal – att�l tartok - ki kell, �br�nd�tsam, kisasszony – mondta, �s m�r �pp folytatni l�tszott el�z� gondolat menet�t, de azt�n m�gsem kezdett bele a magyar�zatba.

�

Olyan arcot v�gott, mintha azt m�rlegeln� �pp k�tkedve, hogy ildomos-e ezt megosztania a n�vel egy�ltal�n. Vivien gyanakv� fintorral n�zett fel r�, majd mikor l�tta, hogy m�sk�pp �gysem csalja el� azt a nagyon �t�s kis v�laszt, r�k�rdezett.

�

-��������� �s pedig, � professzor? Mivel? Ne tartsa mag�ban, l�tom, mennyire szeretn� elmondani. – Jaj, ne… Perselus, k�rlek… - foh�szkodott mag�ban Dumbledore, �s nagyon rem�lte, hogy az egy�bk�nt �ltala igen nagyra becs�lt b�jitalmester nem fog valami megbocs�jthatatlant mondani.

-��������� Nos, ha m�r ennyire kis er�szakos…

-��������� C�h…

-��������� …elmondom – felelte �rd�gi vigyorral a f�rfi. -� Az elbizonytalanod�s, amit l�thatott esetleg az lehetett, amikor azt pr�b�ltam eld�nteni, hogy a tonn�nyi csokol�d� m�g�tt, ami kiskegyed �gy�t bor�tja, most val�ban egy n� rejlik-e… - szak�totta f�lbe a mondatot, mik�zben eg�szen k�zel hajolt a n�h�z, majd halkan, olyan halkan, hogy csak � hallhassa, mit is mond, suttogva tette hozz� - vagy egy j�l �lc�zott b�lna.

�

Pitont - l�tva az e szavak hallat�n a n� arc�t el�nt� m�lys�ges haragot, �s nem utols� sorban a Weasleyket is megsz�gyen�t� p�rt -, m�g az sem tudta kiz�kkenteni az �t el�raszt� el�gedetts�g felemel� �rz�s�b�l, hogy �rezte, az igazgat�nak lesz m�g egy-k�t szava hozz�, ha egyszer kijutnak innen.

�

-��������� Na, igen, nyilv�n tan�csosabb lett volna fokhagym�val telesz�rni az �gyam, de sajnos azt senki sem eml�tett, hogy Dracula gr�f is az iskol�ban gar�zd�lkodik - vetette oda, cs�ppet sem halkan, s�rtetts�gt�l pirosl� arccal a m�g mindig �ntelten mosolyg� tan�rnak.

-��������� Mi van? – j�tt a megd�bbent k�rd�s, csakhogy kor�ntsem a b�jitaltan tan�r sz�j�b�l.

�

A fejezet m�sodik fele.